Körülbelül 1-2 hónapja ugyanarrol rosszat álmodok, mi a teendő?

Körülbelül 1-2 hónapja, néha több nap kiesésével ugyanabban a témában álmodok rosszakat.

Ma volt a második úgymond, hogy könnyel a szemembe keltem fel.

Mostanában kezdtem el, hogy az álmaim vége sírással végződik és aztán pedig kelek fel.

Az álmaimról :

Leginkább a családi helyzetemet hozza le nekem, és az abban ért "traumákat", fájdalmakat és az olyan gondolataimat, amiket vagy nem akarnék kimondani, mert nem lenne értelme vagy szimplán nem merném.

Az oka az álmaimnak (előzmény) :

Kisgyerekként nagyon szerettem édesapámat. Szoros köteléket ápoltam iránta, talán sokkal jobban, mint anyum iránt.

Nyilván gyerekként ezt nem tudtam felfogni, viszont neki súlyos alkohol problémái voltak.

Ezért amikor 4-6éves voltam, édesanyám elhagyta apukámat és külön vízeken jártunk. Eleinte láthattam őt, de egy kisebb idő után (nem tudtam miért), de nem jött el többet értünk. Ekkor nem láttam édesapámat körülbelül 10-11 évig.

Viszont közben anyum összeismerkedett egy férfival, akivel a mai napig együtt van.

Eleinte nagyon normálisnak tartottam, viszont hamar kiderült, hogy sajnos ez nem így van.

Többször vert engem, és a bátyámat. Ami a mai napig nagyon megmaradt bennem, hogy amikor általános iskolás voltam én gyűlöltem vele tanulni (érthető okokból). Ezért sokszor sírtam.

Emlékszem kint ültünk a konyhában, ő mellettem volt, az asztal pedig előttem. Sírtam, ő pedig kiabált velem.

Aztán azt mondtam neki : "Nem látom a könnyeimtől a betűket". Ekkor azzal a lendülettel úgy nyakon vágott, hogy a felső ínyemet az asztal szélébe vertem bele. Aztán sírva kirohantam. Volt amikor a földön feküdve rugdosta a testvéremet. Volt amikor az 1-2 éves húgomat megverte.

És ez még a jéghegy csúcsa.

Egyébként ő egy idegbeteg, tipikusan olyan ember, aki szerint csak neki lehet igaza, lenéző stílusban válaszol és néz (Már maga a nézése is olyan, hogy beleégett a fejembe), okoskodik, azt hiszi ő a legokosabb ember és mindenki hülyébb nála és még sorolhatnám.

Az utóbbi 6 évben nála is előjöttek az alkohol problémák.

Egyre többet ivott és egyre agresszívabb lett. Szimpla feszültségét mindig rajtam vagy a testvéreimet adta le. (Ütött, vert, kiabált, kötekedett, piszkált stb).

És ahogyan nőttem fel, úgy durvultak el a helyzetek egyre jobban.

Az ő nevelése (Ha ezt nevelésnek lehet mondani), és viselkedése olyan változtatásokat ("traumákat") hozott az életembe, amit szerintem nem tudok helyrehozni már és örökre bennem lesznek.

Ebben az a legviccesebb, hogy még ő panaszkodott anno, hogy "Zavar, hogy nem szeretnek engem a fiúk". Na vajon miért.

Az érzés, amikor egy 13 éves gyereket az motivált az edzésre, hogy amikor nagy lesz, széjjel verheti ennek a rohadéknak a fejét, az szerintem mindent elárul a helyzetről.

Amikről szólnak az álmok :

Mindig ott van bent a nevelőapám. Általában ketten vagyunk és van egy adott szituáció, amiben a szokásos viselkedését tükrözi az álmom. Ahogyan lenéz, ahogyan beszél hozzám azzal a lenéző hangnembe, az a lenéző arc, a viselkedése.

Ennek hatására, amikor elkezdi ezeket csinálni, folyamatosan kiabálok vele és veszekszek vele. Pl. "Miért kell mindig úgy viselkedni, mintha a kutyád lennék?", "Nem tudsz normálisan beszélni hozzám?" és ilyenek sokasága hangzik el.

Ezek után mindig megvert engem, és felkeltem.

Volt egy olyan álmom, ahol éppen az ágyamban voltam. Beszélgettem valakivel, erre bejött nevelőapám a szobába, és ismét azzal a lenéző arccal, és a mutató ujjával mutogatva,mint a kutyáknak, hogy menjek ki a konybába.

Ekkor én felpattanva elkezdtem vele kiabálni, hogy "Te ki a faszoknak mutogatsz így?", "Nem a kutyád vagyok, értek a szép szóból is".

Aztán kimentem a konyhába. Ott volt a nevelőapám, az édesapám, édesanyám és a mamám

Ott valamiről veszekedtünk.

A mamám éppen távozni akart, ekkor én megfogtam édesapámat, földhöz vágtam és tiszta erőmből ütöttem, miközben sírva üvöltve ezeket mondtam : "Miért kellett ezt csinálnod?! Miért kellett alkoholistának lenned?! Normális életem lehetett volna, de te mindent elrontottál". Ekkor keltem fel először könnyes szemmel.

Az utóbbi álmom arrol szolt, hogy éppen jött haza nevelőapám.

Sütögettünk a családdal. Már ott is volt kisebb nézeteltérés.

Aztán bementem a házba, leültem gépezni azzal barátommal, aki egy nagyon fontos szerepet játszik az életembe, kicsit kikapcsolódni és jól elvoltam vele. Aztán bejött a nevelőfaterom, és megint azokkal a szemekkel nézett engem, azzal az arc kifejezéssel.

Majd az ujjával mutatta, hogy álljak fel, és azt mondta "Megmondtam, hogy nem eszel a gép előtt, takarodj onnan".

Ránéztem és mondtam neki "Na-na, neked csak álljak fel".

Ekkor fogta a porszívónak a csövét, és miközben védekeztem elkezdte ütni a kezemet vele. Jött anyum és igazat adott neki.

Miután lezajlott ez az egész, ott ültem a gép előtt, néztem magam elé és elkezdtem sírni ahogyan tudtam, közben a kezemmel takartam el az arcomat. Sírtam és sírtam hangosan, aztán felkeltem ismét könyekkel a szemembe.

Nagyon sok álmom volt már, csak nem szerettem volna mindegyiket leírni.

Úgy érzem mintha minden ilyen álom után elvenne tőlem valamit. Elvenne valamit belőlem.

Párszor alig tudtam ezek miatt kipihenni magam.

Én csak azt nem értem, hogy miért most? Miért most jelentkeztek ezek az álmok?

(Tudni kell, hogy kiment 1 évre külföldre, hiszen katona és misszióban van. Ennek már vagy 2-3 hónapja)

Lehet ezek ellen tenni valamit? Vagy el kellene menjek pszichológushoz?

Ha valaki tud tanácsokat adni, azt nagyon szépen megköszönném és szeretnék bocsánatot kérni az ekkora regényért.

19/F