Szeretett halott nagyszülővel mit jelent álmodni?

Körülbelül 14 éve halt meg a nagymamám aki 1 éves koromtól nevelt. Én már a 40.et taposom. 18 évesen elkerültem otthonról. Nem volt könnyű életünk. Mamámnak pedig sosem volt. A boldogság én voltam az életébe.(visszahallva is)

Halála előtt pár évvel jött a szenilitás, egyik faluból a másikba való átsétálás. Stb. A fiával egy házban élt és ő sokat bántotta mindíg is. Anyám is a faluban élt, sokszor ment utána keresni. Én már a faluhoz nem messze levő városban éltem. Született egy kislányom. Anyagiak sajnos nem engedték meg, hogy tudjak én is szaladgálni.Jogsi sem volt még akkor.Mindíg én kaptam a rosszat emiatt. Így hát nagy nehezen sikerült elintéznem neki, h.bekerüljön az öregothonba. Nyugdíja nagyon kevés volt, de valahogy megoldódott. A probléma az volt, hogy nagyon menőkés volt a mama. Már az intézkedés után ment volna. A szívem szakadt meg amikor ott kellett hagynom, de nem vihettem magunkhoz. Mentem minden nap hozzá, nem volt messze tőlem. Azután valószínüleg leszedálták, mert már egy teljesen másik szobába kellett mennem. Borzasztó volt a látványa. Már szinte meg sem ismert. Egyre ritkábban mentem át a gyerekkel.Nagyon rossz volt látni ahogy romlott az állapota. Ez az erzés még mai napig is fájdalommal tölt el.

Amikor meghalt és intéztem amit kell, a temetésen nagyon borus rossz idő volt. Amikor eljöttünk egy nagy ovális területen az égbolton pár percre előbújt a nap. Ekkor tudtam hazatért végre és boldog. Hiába ez a tudat, mai napig nem bírom elengedni.

Többször álmodtam már vele, amire most nem emlékszem, de a legfrissebbre igen. Kerestem álmomban. Egy ismerős de mégis ismeretlen segített egyik épületből átmenni a másikba. Valami varázskütyüt nyomkodott amivel bárhová bemehettünk.Én tudtam hová kell menni de ő mindíg máshová ment be. Repültem is. Láttam egy nagy ufo szerüséget és azután mentem. Csodaszép volt. Azután nagy nehezen rátaláltunk a lakásra, benne ismerős arcokra. Mamámat nem láttam sehol. Elkezdtem a nagy sírást, mondtam, hogy hol a mamám?? Ekkor a csepp drágám kijött a kis konyhából egy serpenyővel a kezében, benne a kedvencével, húslevessel. Én elkaptam és csak szorítottam és nagyon sírtam.Mindkét oldalára áttettem a fejem és mondtam neki, hogy azt hittem itt hagytál. Ha jól emlékszem azt mondta, hogy itt vagyok. De ez a válasza nem tiszta már. Azután felébredtem.

Nyugalom járt át, jó érzé és öröm.De most miközben ezt leírtam, kisírtam magam. Mondhatni zokogtam. Lehet ennek valami jelentősége? Miért sírok most mégis,ha eszembe jut?