Miért álmodtam ilyet? Egy dombon voltam

Már 5x elvettem volna az életemet magamtól, hogy ne írjam le durván, egyszer sikerült volna.

Annál az alkalomnál én hypoxiának tudom be hogy mivel megnőtt az oxigén nyomás a fejemben dopamine szabadult fel és "jó" érzést kissé eufórikus érzést adott, utánanézve ezt szokták is csinálni emberek, de nagyon nem jó mert agysejteket sérti vagy mi. Erről van egy kutatás is. De hát itt vagyok. Még. Orvos azt mondta maga a legszerencsésebb ember ezen a Földön.

Már számtalanszor álmodom ahol azt hallom "már meghaltál ébredj fel", most viszont mást, de napról napra ugyanazt. Egy dombon vagyok, idilli kép, emberi anatómiához értve szakmám miatt és önsértek is megjelöltem a radialis, ulnar, és főleg a bronchiál artériákat, a karotid artériát meg szerintem mindenki tudja. És én álmomban mindet elvágtam, de nem jött vér csak minimális, pedig spriccelnie kellene ilyenkor olyan nyomású a vér, tudom. Aztán megint vágtam meg megint, és ott volt egy személy de csak nézett kb 5 méterről én nem néztem rá mert nem érdekelt, csak el akartam "tűnni" végleg. Aztán hirtelen megszűnt minden vér, ruhám is tiszta, bőröm is, és vége lett. Majd egy erdő kis részében álltam egyedül egy erdőben ahova besüt a nap, tiszta égre néztem, örömmel és egy elégedett mosollyal.

Végül felébredtem.

Ez mi a halál?