Miért álmodok az osztálytársaimmal?

Akkor csak ki kell bírni ezt a néhány évet, és iskolán kívüli barátokat szerezni.

Álmod visszatükrözi éber állapotodban lévő gondolataid,az önelfogadással vannak problémák valószínűleg, ezért álmodsz ilyen kontextusban ,nem lennének most ilyen gondolataid, ha annyira hu de elfogadó világban élnénk, ha a másság természetesen hatna, ha azzal nem ártasz senkinek. Ha egy olyan szerep jut neked az élet nevű társasjátékban, ahol kilógsz a sorból,az remek tükörképet ad másról,milyen reakciót nyújt feléd, aki kilóg a sorból,azzal mindig foglalkoznak,még ha tagadják is, talán azért mert van bennük valami ami bennünk nincs és szeretnék hogy legyen,ha valaki nem beszél sokat talán az ártatlanság érzete hiányzik belőlük,amit kiöltek belőle a szülei amikor feltételek között nevelték fel. Az a probléma, hogy más akarsz lenni mint aki vagy jelenleg,az érzet ha nem is úgy működsz ahogy, de a körülmények azok nem engedik neked hogy önmagadként legyél jelen,az esetek egy jó részében amikor valaki arra vágyik hogy szociális működésű legyen, egy bizonyos félelem vagy korlátozó nevelés miatt stb nem lehet önmaga, de a valóságban nem olyan mint amilyennek állítják,igenis vágyna arra hogy szociális elismertsége legyen,de ez a baj azzal ha a teljesítmény alapján ítélnek meg minket. Hogyan lehetne változtatni? Elsősorban a saját hangodra kéne hallgatni hogy mit mond neked,te ismerheted magad a legjobban, ki más ha nem te? A környezeted reakcióival nem szükséges azonosulnod,sosem. Meg kéne figyelned magad,hogy a jelenben tartsd magad,hogy ne azonosulj az elméddel maximálisan,minden egy szerep,nem kötelező semmivel sem azonosulnod. Ha ez nem elég akkor talán a pszichoterapeuták segíthetnek rajtad, pszichológust nem mondom inkább,nem csinál sok mindent azon kívül hogy van kivel beszélni, pszichiáter meg gyógyszert ad és ennyi. Vagy a meditáció lehetősége

A kettesnek nagyon igaza lehet. Igazából én még a naplóírást tudom javasolni, engem a nehéz helyzeteken mindig az írás segít át (lényegében ingyen pszichológus), illetve olykor a zene, meg az állatokkal való foglalkozás.

Az hagyján, de én a harmincas éveim elején szoktam rendszeresen a középiskolai osztálytársaimmal álmodni.