Miért álmodom ezt szinte minden egyes éjjel?
22 éves vagyok, 4 éve vagyok egyetemista de majdnem minden 3. éjjel a régi középiskolámmal álmodok. Számomra nagyon durva traumákat okozott és nem tudtam őket sosem feldolgozni. Ezek a traumák határozzák meg a mai szerencsétlen, töketlen, életképtelen, értéktelen, társadalmi szemből megvetendő és életre nem való énemet.
Gyakori nálam is a bullying, a dolgozatok/felelések és minden a régi, mintha semmi sem változott volna és megint 2017-2018-at írnánk. A különbség csak annyi, hogy én már ott egyetemista is vagyok középiskola mellett és a mai énemmel látok mindent de ugyanolyan szörnyű.
Én szerencsére felkelés után egyből lefosom, hogy mit álmodtam, nem bélyegezi meg a napom és nem is zavart sose. De mostanában elkezdtem én is furcsálni, hogy túl gyakori és kell, hogy jelentsen valamit.
A miértjére nem jöttem rá pontosan. Gondolom azért, mert ekkoriban éreztem magam tényleg saját magamnak, a teljes megnyomorítások előtt. Az akkori énem és a mostani énem ég és föld és az akkori természetes volt. Hiába estem át akkor nagyon sok jellemformáláson, 8 év általános iskolai terroron, szülői megnyomorításon, akkor még én a nagybetűs ÉN voltam. Nem véletlen álmodom minden második nap a régi házzal és képtelen vagyok 3 év távlatából elengedni, nem tudtam a költözést sem feldolgozni. A mostani helyet rühellem, ennél a hajléktalanság is jobb. Nem tudom otthonnak hívni. Amikor otthon éltem az élet még jó volt. Meg hát covid se volt. Se háború, se világválság.
Hosszú lett de lényeg a lényegben: Akkoriban haltam meg lényegében. Nem biológiailag, hanem szellemileg. Szerintem ez lehet az oka és gondolom neked is. De nem 100%
"A különbség csak annyi, hogy én már ott egyetemista is vagyok középiskola mellett és a mai énemmel látok mindent de ugyanolyan szörnyű."
Igen, ugyanez itt is! Az úgymond "határozottabb" önmagammal ülök vissza a padba, de mégis valami visszahúz, megbénít. Nem tudom irányítani az álmaimat. Ami a szellemi "meghalást" illeti, az tény, hogy bizonyos szegmensekben megrekedtem abban az életkorban.
Sok feldolgozatlan traumád lehet abból az időből . Próbálj pár olyan dolgot kibeszélni ami azóta is üldöz . Nem muszáj régi osztálytárssal , elég egy baráttal vagy aki meghallgat .
Tudni illik én is átmentem hasonló dolgon , és nekem az segített , hogy elkezdtem azon dolgaimra koncentrálni , amikben tudok bizonyítani elsősorban magamnak. Plusz mindig a jó emlékeimből merítek erőt. Ez segített továbblépnem rengeteg traumán amik máig üldöznének.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!