Szinte minden héten egyszer a halott nagymamámról szoktam álmodni. Mi lehet ennek az oka?
Nagyon furcsa álmok gyötörnek, elsősorban negatívként. Mamám tragikus módon halt meg januárban (tehát majdnem egy éve). A halálesete nagyon gyorsan, váratlanul történt egy kisvárosi kórházban.
A héten álmodtam arról, hogy egy fehér, kivilágított, üres terepen láttam a távolból a mamámat, aki integetett felém, és futottam hozzá, hogy megfogjam a kezét. Amikor odaértem hozzá, és már szinte egy karnyújtásnyira volt tőlem, akkor eloszlott, mint egy széttört váza. Szörnyű volt.
Volt olyan, hogy ápolóként tevékenykedtem egy kórházban. Láttam, ahogy minden beteg meggyógyul, ezért az orvosok ünneplésbe kezdenek, de az osztály legutolsó szobájában a mamám ott fekszik az ágyban elhanyagolva, magatehetetlenül, segítség nélkül. Amikor odarohantam hozzá, az EKG készülék szívmegállást jelzett, meghalt, majd elfeketedett minden.
Sírva ébredtem fel és azt hittem, hogy kiugrik a szívem a helyéről. Ezek voltak az eddigi legrosszabb álmaim vele.
Ritkábban pozitív álmaim is voltak vele: pl. látom magunkat együtt nevetni, takarítani, főzni stb. De ő soha nem mond ki egy szót se, pedig nagyon szeretett beszélni. Csak mosolygott és boldogak voltunk együtt. Olyan volt, mintha filmvásznon néztem volna a régi eseményeinket.
Most a karácsony alatt is előjönnek az emlékek, hisz ez az első karácsonyom, amit nélküle ünnepelünk.
Mit tegyek? Nincs olyan nap, amikor ne gondolnék rá. A mély gyászom kb. 2 hónapig tartott, mostanában a közös pozitív élményeink jutnak csak eszembe, és kevésbé fájdalmas rá gondolni. De az álmok nagyon zavarnak. Remélem, a mai éjszaka nem részesülök ilyen álomban...
válasza:Bűntudat, hiányérzet, erős/szeretetteljes kötődés a mamád felé.
Nem tudod elengedni, a tudattalan meg e köré építi fel az álmokat.
válasza: válasza: válasza:Az én nagymamám 6éve ment el. Ő és édesapám neveltek fel, nagyon szoros volt köztünk a kapcsolat. A mai napig álmodok vele, nem tudom sajnos hogy mit csak azt, hogy vele álmodok nagyon sokszor. Ez szerintem természetes ha valakit nagyon szerettél.
F
válasza:5: koronavírusos volt, 78 évet élt. A kezelőorvosa elhitette velünk, hogy minden a legnagyobb rendben, de utólag kiderült, hogy a véreredményei és a röntgenfelvételek is rosszak. Kétoldali tüdőgyulladása volt és nem kapta meg a megfelelő ellátást. Nem tudtuk látogatni, orvost is kb. harmincadjára sikerült elérni, mert mindig átirányítottak, vagy éppen csak ápolónő volt a közelben. Gondolom nem kell mondanom, hogy bent az ápolók többsége mit művelnek munkaidőben, elsősorban a Covid osztályon. Mindennel (is) foglalkoznak, de a betegek mindig az utolsó helyen vannak. Egy nem éppen fejlett kórházról van szó. Az az álom, amikor a kórházban voltam, nagyon valóságos volt, mintha tényleg megtörtént volna.
Nem szabadott volna így meghalnia, embertelenül bántak vele. Több, mint 5
Bocsi, ez lemaradt:
50 évet dolgozott az élete során, és ez volt benne a köszönet. A bűntudat való igaz, hisz amikor beteg volt, nem lehettem mellette. Pont karácsony után került be a kórházba, az újévet is bent töltötte. Karácsony 2. napján láttam utoljára, és én egy kics.szett versenyre készültem otthon a két ünnep (amelyet később a covid miatt meg se tartottak).
Ez az év katasztrófa volt. Nem csak ő halt meg, mamámmal együtt hárman (2 covidos és egy agyi infarktusos).
Úgyhogy ilyen évet senkinek se kívánok, mint a mienkét. Apukám elvesztette idén (egy hónap alatt) a szüleit, anyukám a nagymamáját. Az idei ünnepélyünk sötét hangulatú. A jókedv és a boldog karácsony eltűnt..
És ez itt még nem a vég: még a Dédi papám is kórházban van jelenleg. :'(
Tavaly nyolcan ünnepeltük a karácsonyt, idén csak négyen..... Felfoghatatlan veszteség, de a Mamám halála a legfájóbb.
Sok idő kell, amíg ezeket feldolgozzuk. A tavaszunk volt a legrosszabb, de most decemberben már a lelkünk kezd megnyugodni. Anyukám teljesen depressziós, a rengeteg aggódásba és a halál közelsége miatt belerokkant. 45 éves és egy év alatt hihetetlenül sokat változott, negatív irányban (sokat fogyott és az öregedés jelei is felgyorsultak).
Ez az én történetem, bocsi, hogy karácsonykor ezzel zaklatlak titeket, de jó érzés leírni, elmondani valakiknek. Köszönöm, hogy elolvastad.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!