Részletesen kielemezés az álmomat illetően: mit jelenthet ez az álom?

Anyámmal és az öcsémmel ülök az általános iskolai tesiterem öltözőjében, anyák napja alkalmából. Én ünneplőbe vagyok öltözve. Majd megérkezik a nagynéném (akivel a valóságban összevesztem és nekem jött), akivel nem vagyunk jóban. A nagynéném a 8 éves unokatesómmal jött. A nagynéném talpig feketében, az unokatesóm egy rózsaszín, virágmintás ruhában és világos rózsaszín szandában van, kontyban van a haja. Anyámon egy fekete nadrág és egy szürke felső van. Az unokatesóm és a nagynéném leülnek velünk szembe. Anyám megörül nekik (a valóságban anyám szeretne vele kibékülni, de a nagynéném nem akar), odamegy hozzájuk, majd a nagynéném ott lekezelően mindenki előtt (mert nemcsak mi vagyunk az öltözőben) azt mondja, hogy: "Hagyj békén! Nem ismerjük egymást!". Majd anyám kínosan mosolyogva eljön. (A valóságban többször volt olyan, hogy fel akarta venni anyám a testvérével a kapcsolatot, ezért:) Azt mondom anyámnak, hogy "Megmondtam már neked, hogy hagyd békén azt a büdös qrvát.". Erre a nagynéném bedühödik, nekem akar jönni, de anyám és az ottlévő emberek közénk állnak. Arra vártam, hogy közénk álljanak és lefogják őket, mert így odatudtam ütni a fejére anélkül, hogy visszaütött volna. De a nagynéném így is nem egyszer visszaüt és nem egyszer megtép. Majd kirohanok az öltözőből, mire fit utánam. Bemegyek gyorsan a tesi terembe, ahol még vannak emberek. De senki nem áll közénk. Így én húzok mindig valakit közénk. Párszor eltalál, én is őt. Majd utána anyámmal kimegyünk a friss levegőre, és elkezdi a hegyibeszédét, hogy nem kellett volna neki beszólnom. Erre mondom neki, hogy: "Ne engem hibáztass azért, mert nem mersz kiállni magadért! Te hagytad, hogy megszégyenítsenek téged ott mindenki előtt. Ki kellett volna álnod magadért, mert úgy beszélt veled, mint a kutyával." Majd visszamegyünk a tesi öltözőbe, de mivel leégettük magunkat a balhézással, verekedéssel, így inkább hazamegyünk. Átöltözök. Megyünk a boltba, és oda viszünk táskát. Engem zavar, hogy egy kék táskát is kell magunkkal vinni, mert nem akarom. Majd amikor megyünk ki a lépcsőházunk hátsó ajtaján, meglátjuk, hogy a nagynéném egy az unokatestvérem megy be az első ajtón. Amikor kimentünk, elkezdem faggatni anyámat, mert nagyon gyanús volt nekem, hogy Sopronból eljöttek Miskolcra anyák napjára, ráadásul pont oda jöttek, ahol nekünk van helyünk, pont odajöttek, ahol mi lakunk. Azt gondoltam, hogy követtek minket és mondom is az öcsémnek meg anyámnak, hogy nagyon kell figyelnünk, nehogy kövessenek minket megint. Majd megkérdeztem anyámtól, hogy messze van-e a bolt, mert már rásült a hátamra a táska, azt mondta, hogy 15-20 perc.