Mit jelenthet ez az álom a szomszéd lányról?

Hideg téli éjjel volt, mikor a munkából hazafelé tartva megpillantottam a szomszédomat, Katikát. Én autóval voltam, ő pedig a buszmegállóban várta türelmesen az utolsó buszt, melynek menetrend szerint már legalább tíz perce be kellett volna futnia. Beálltam a megállóba, lehúztam az ablakot, majd barátságosan megszólítottam.

- Gyere, hazaviszlek!

Katika nem szólt semmit. Fejét lassan az autó irányába fordította, majd némán bámult.

- Szállj be, elviszlek haza!

Katika továbbra sem válaszolt, melyet furcsának találtam, hiszen jó szomszédi viszony volt köztünk, majdnem minden nap beszélgettünk. Kb. másfél perc győzködés után feladtam a dolgot és elhajtottam haza. A visszapillantótükörből láttam, ahogy tekintetével követ és egészen addig bámult, míg egy éles kanyar miatt ki nem hajtottam a látószögéből. Néhány perc vezetés után szörnyű gondolatok törtek rám. Folyamatosan nyomasztott a dolog, hogy Katika ott áll egyedül a hidegben, miközben lehet, hogy valami problémája van. Mi van, ha mentális betegsége van? Mi van, ha olyan rosszul van, hogy beszélni sem tud? Mi van, ha azért figyelt mereven az autóra, mert így próbálta jelezni, hogy segítségre van szüksége?

Rövid gondolkodás után visszafordultam, hogy felvegyem a buszmegállóból, de mire odaértem, csak a hűlt helye volt a megállóban.

- Katika! Katika! - Kiáltottam kétségbeesetten, miközben jobbra-balra nézelődtem, abban reménykedve, hogy felbukkan a szomszéd lány. Ekkor egy különös hangra lettem figyelmes, amely a buszmegálló mögötti erdőből jött. Nehéz leírni, de olyan volt, mint amikor valaki erőlködve, fulladozva próbál levegőért kapkodni. Bementem a fák közé és láttam, hogy Katika térden állva, előre görnyedve sóhajtozik. Bár ellentétes irányba fordult és csak a hátát láttam, egyértelműen felismertem.

- Úristen, Katika! Jól vagy? - Kérdeztem megszeppenve, de akárhogy szólítgattam, nem válaszolt. Lassan megkerültem, hogy szemből láthassam, de amit ekkor megpillantottam, azt sosem fogom elfelejteni. A szemei vörösen izzottak, az arca átalakult, olyan volt, mintha éppen farkasemberré változna. A bőre úgy vált le a testéről, mint az óráiskígyóknak vedléskor. Lassan felemelte a fejét és rám pillantott. Ekkora hatalmas félelem uralkodott el rajtam, olyannyira, hogy megmozdulni sem bírtam. A lábaim kővé változtak.

Ezután felébredtem.

Mit jelent ez az álom?