Ennek az álomnak az lehet inkább a magyarázata, hogy a szeretethiányomat erre az illetőre vetítem ki, az agyam nem tudatos fele valamiért vele akarja "betapasztani" az űrt, vagy hogy egy olyan illető szeretetét akarom, akiét nem tudom elérni?

Már több, mint egy hete folyamatosan - minden elalvásra jut legalább egy ilyen - olyanokat álmodok, hogy együtt járok egy személlyel, akit ugyan jó néhány éve nem láttam már, de a valóságban is ismerek / ismertem, és az álom közben mindig nagyon intenzíven boldog vagyok.

Még akkor is, hogyha az álom külső tényezői bizarrok vagy félelmetesek;

- gyakran előfordul, hogy feltűnik az álomban valaki, akit nagyon gyűlölök, és akitől félek is, annyira, hogy rémálmaim szoktak vele lenni, de amikor benne van az álomban az ismerősöm is, akkor nem tartok tőle.

- ma reggelre háború volt kilátásban, ahová mindkettőnket be akartak sorozni harcolni

- korábban volt világvége, ami előtt a föld alá költöztették a kiválasztott embereket egy komplexumba, támadtak az emberekre életre kelt szobrok, titokzatos kukkolók lesték mindenki életét az ablakon keresztül, és volt még elrablás és lövöldözés is máskor. De valahogy egyik se tűnt annyira vészesnek, amikor Ő ott volt.

Körülménybeli részlet, hogy meghalt nemrég egy számomra nagyon fontos ember, akit nagyon-nagyon szerettem, és azóta álmodok ezzel az ismerősömmel. Ezért merült fel bennem, hogy talán nem az ismerősöm a lényeg, hanem a halott szerettem, akire egy metaforaként (?) használja az agyam az ismerősömet. Az álom díszlete pedig utalhat arra, hogy bármennyire rossz helyzetben is voltam, az kevésbé tűnt rémségesnek, amikor a szerettem is ott volt nekem...?