Terhesség és hormonváltozások. Boldog leszek még valaha?

Sziasztok! A nyáron ott hagytam az 5,5 éves kapcsolatomat, mert igaz sok dolog jól működött, de már egy ideje egyedül éreztem magamat, mindent csak én csináltam, nem segített nekem, belekényelmesedett a kapcsolatunkba. Volt párszor, hogy elmondtam neki a bajomat, de sosem volt hajlandó változtatni. Ettől függetlenül tudom szeretett engem. Szóval elhagytam őt egy másik fiúért, akiben megláttam valamit, nagy szenvedéllyel indultunk egymásnak olyannyira, hogy két hónappal később teherbe estem tőle, amit akartam is.(Nyilván már készen álltam régóta a babára) Először pánikba estünk, aztán mindketten felhőtlem boldogsággal éltük meg. A bibi most kezdődik, mert amióta elindultak a hormonjaim eleinte mindenen sírva fakadtam, be is tudtam a terhességnek. Viszont most már annyira bedepresszióztam, hogy félek az egésztől. Úgy érzem nem szeretem a páromat, semmi sem motivál, kedvtelen vagyok. Sokszor eszembe jut az előző párom, hogy nem hagytam magamnak emésztési időt és a terhesség felerősíti az iránta érzett régi szerelmemet. Azt is tudom, hogy utólag az ember csak a jót látja és nem emlékszik a rosszra. A mostani párom mindent megad nekem, támogat és szeret, elmeséltem neki minden érzésemet, amit általában meg is ért, de azért néha nála is elpattan a húr és rossz neki, hogy elhidegültem tőle. Idegesít szinte mindig, pedig nem akarom ezt érezni, boldogtalannak érzem magamat, aki nem tudja élvezni a babáját. A barátaimnak is el szoktam mesélni mit érzek, szóval nem marad tényleg semmi bennem. Valaki tud tanácsot adni, hogy egészséges, amit érzek? El fog múlni és boldog leszek újra a mostani párommal? El fogom valaha végleg felejteni az előző páromat? Köszönöm előre is!