A vonzás törvénye azt mondja hogy úgy kell viselkednünk mintha már miénk lenne a kívánt dolog. De velem akkor szoktak megtörténni ha teljesen elengedem, szinte feladom az egészet. Akkor most mi is van?

A vonzás törvénye azt mondja, vágyd meg, képzeld el, tekintsd természetesnek, hogy neked az van, jár, adott. DE NE görcsölj rá, hanem ez után: engedd el.

Mint az esőcsináló táncban a természeti népeknél. Szárazság, aszály, és akkor ők táncoltak. Esőistenhez. Vidáman, feldobottan, azzal a hittel, hogy jön az az eső. Sőt bizonyossággal. Aztán ki-ki ment haza a dolgára, elengedték az eső kérdéskörét.

Ekkor kezdett el esni.

Én ezt úgy tudnám elmagyarázni, hogy azon, amid van, nem görcsölsz. Például, van egy autód, egy ruhád, egy tollad, akármi. Nem foglalkozol vele, nem görcsölsz rajta, mert tudod, hogy van. Arról, amit akarsz, ugyanígy kell gondolkodni. Pontosan ugyanígy. Akarsz egy párt, egy kocsit, be akarsz jutni egy egyetemre stb., akkor örülj, hogy megvan. Érezd az örömöt, amit az váltana ki, ha birtokolnád. Egyszerűen csak tudd, hogy van és kész, ezzel már nem kell foglalkoznod. És lesz is!

Nem egyszerű eljutni idáig, de ha sikerül, onnantól már tök egyszerű lesz! :)

Nálam sosem működött ez a dolog.

Egyszer azzal menőztem, hogy anyukám vett nekem egy robogót, mármint a nevelő anyám. Végig úgy tettem, mintha lenne egy robogóm, vettem sisakot meg mindet. De az a nőszemély csak nem vett nekem egy átkozott robogót. Azóta elengedtem, de most sincs robogóm. Lehet, hogy rossz mágnest használok a vonzásra? :D