Tapasztaljátok a Vonzás Törvényének működését?

A tudományosan elfogadható szinten.

Ha valamiért teszel, akkor közelebb kerülsz hozzá.

Kell valami->Dolgozol->lesz pénzed->megveszed

Szeretsz valakit->udvarolsz->kapcsolat

Szeretsz valakit->udvarolsz->nem szeret //így volt megírva..

Hmm.. Az utóbbi esetek miatt kíváncsi lennék egy statisztikára hogy mennyire volt elérhetetlen, mennyit tett érte személyesen, mennyit a vonzástörvénye, meg hogy mennyire valósult meg,

Személyes tapasztalataim a statisztikai hivahatár szintjén vannak, vagy nincs, vagy csak nagyon rosszul csinálok valamit.

#12 vagyok.

Az a vicces hogy néha fordítva vannak a dolgok nálam :D

"Ha valamiért teszel, akkor közelebb kerülsz hozzá."

Viszont tapasztalataim szerint, ha ráhangolódsz egy célra, akkor egyrészt nem lesz erőfeszítés megtenni a szükséges lépéseket, hanem flow-szerűen cselekszel, másrészt hirtelen megjelenik egy csomó segítő körülmény és személy. Biztosan meg lehet magyarázni tudományosan is, a lényeg hogy működik a dolog.

Nem igazán a vonzás törvényének nevezném.. De az biztos, hogy ha én hiszem, tudom, hogy nekem valami jó lesz, és épp úgy fog elsülni ahogy akarom, akkor ezer százalék, hogy úgy is lesz.

Ezt a vonzás akármit meg ne tessék szidni, mert minek? Akik hisznek benne, azokat optimizmusra tanítja, ezzel mi a bajotok?

Kérdésre válaszolva: Nem teremtettem magamnak semmit.. Pár eset van, amit említeni tudnék:

-Fősulin elég volt csak egy tételt jól megtanulni, és biztosnak lenni benne, hogy kihúzom, 10-ből 9-szer sikerült. A legnagyobb fogásom egy 90 tételes tárgynál volt, amikor szintén kihúztam azt az egyet, és előtte pedig semmi kétségem nem volt afelől, hogy nem így lesz. Fura ez az érzés, mikor saját magad nézed komplett hülyének, mégis tudod, hogy hogy lesz.

-Másik pdig az állásinterjúk befolyásolása- ez pedig a legkevésbé a vonzás törvénye, inkább az optimizmus fontossága. Kedvelni fog, intelligensnek tart majd, meglesz a szimpátia, felvesz. Ez is működött mindig, bár szerintem inkább a magabiztosság és nyugalom miatt, amit a megerősítések miatt sugároztam.

A legfontosabb, hogy ne tárgyi dolgokra gondolj. Fogalmazz meg pozitiv érzéseket (az pedig előbbre valóbb bárminél:), hidd el, és át fogod élni, amint már nem lesznek kétségeid.

Ilyen tételkihúzásom nekem is volt :D

Nem feltétlenül hazugság, inkább egy önbeteljesítő jóslat. Végső soron nincs objektív igazság semmiben, mindenre napokig lehetne sorolni az érveket és ellenérveket. Ha az embernek így is, úgy is vannak bizonyos hiedelmei, meggyőződései az életben, akkor miért ne választana tudatosan olyanokat, amelyek segítik őt, nem pedig hátráltatják?

Nekem bevált, többször is. Kis dologgal kell kezdeni,

"mondjuk először vonzzunk egy kávé" :D

Legfontosabb, tisztázd mi a célod, tisztán, konkrétan.

"Jövőre kétszer ennyit akarok keresni."

( Egy másik könyvben olvastam, hogy "aki elégedetlen a munkájával, mondjon fel még ma."

Bár ezt én sem merném. )

Azzal hogy le is írjuk egy motiváló erőt hozunk létre,

és jobban figyelünk a lehetőségekre

(hetente három lánnyal akarok randizni),

és ha figyelünk nem megyünk el mellette,

mint a National Enquirer mellett.

Nem varázslat, csupán pszichológia.

{aki látta a filmet érti a célzásokat, utalásokat}

Én még csak nemrég kezdtem el alkalmazni ezt, szóval csak egy esettel tudok szolgálni, de igazán döbbenetes volt.

Amikor letettem a könyvet,arra gondoltam, hogy na, próbáljuk ki ezt az izét, mûködik-e valóban. Azt 'kértem', hogy írjon rám egy bizonyos személy. Azért kértem ezt, mert tudtam, szinte lehetetlenség, hogy miután megszakítottunk egymással mindennemû kapcsolatot jópár hó apja, megkeressen vagy akármi.

Szóval letettem a seggem és vártam. Ahányszor meghallottam a pittyegést arra gondoltam, hogy ô az, ô írt, sokat koncentráltam rá.

És pár nap után, mikor meghallottam a pittyenést, láttam, hogy ô írt. Rámírt a leglehetetlenebb személy. c:

Nnnnosigazából nemtudom, hogy véletlen egybeesés-e ez, talán a sokadik alkalomra megmondom. :D De azért fura, és elsôre nemis rossz.