Hogyan tudom az agyamnak több % át használni? Mert egy átlagos ember 5 10 %át tudja használni

A féltékeny, irígy istenek zárták le az "agyadat" , ők korlátozták le az embert,

beteges féltékenységükben,

mivel a 4. teremtés embere (szerintük) túlságosan jól sikerült.

Az ember erős pecséteket kapott (és törvényt a feje felé).

Ki az, aki megérti a szavaimat?

Csak az, aki emlékezik.

A vakokat mindig kívülről vezetik.

Magával a használatával tudod. Tanulás, olvasás, sakk, rejtvények,....

De már eleve a születéskor is "kódolva" van hogy milyen irányban és mértékben...

Hm, vannak itt érdekes válaszok.. Kérdező, attól függ mennyire gondoltad komolyan a kérdést. Megközelíthetjük ezt tudományos oldalról is, de az nem változtat a szörnyű tényeken milyen hatásoknak vagyunk kitéve, és főleg nem segít ezt az egészet átlátni.

Egy kis tanács: igyekezd kerülni az elektromos működtetésű használati tárgyakat amennyire csak lehetséges (TV, mobiltelefon, számítógépek...), szemlélj és kérdőjelezz, figyelj és ügyelj arra mit viszel a szervezetedbe, járj utána annak amit nem ismersz (fel)...és magadtól fogsz választ kapni a kérdésedre. Annál pedig nincs megbízhatóbb válaszadó. (;

Ez a téma engem is nagyon foglalkoztat mostanában.

Hogy mi az igazság? Vajon tényleg csak pár százalékot használunk ki?

Beütve ezt a google-be, egyből kidob tudományos magyarázatokat, hogy hülyeség, téves feltevésen alapul.

Szerintem egy elég egyszerű elmélet alapján szolik a szét a két csapat (akik úgy gondolják, h csak pár %-ot használunk, és akik hülyeségnek tartják). Az egyik csapat az, akik azt gondolják, az élet olyan, amilyen most, többre nem vagyunk képesek, az ember elérte a létra legtetejét, a teljesítő képességei maximumon vannak. Természetesen ez a csapat nem hisz semmilyen csodában, sem a természetfeletti erőkben, sem abban, hogy az életet mi magunk is tudjuk irányítani (azaz a történések nem egyszerű véletlenek következményei).

Van a másik csoport, aki ez ellenkezőjét gondolja. És ha ebből a szemszögből közelítjük meg a dolgokat, tehát hogy vannak kihasználatlan képességeink, és hogy messze nem használjuk ki őket, akkor ebből teljesen logikusan és tisztán is következik, hogy akkor valóban az agyunk csak egy bizonyos részét használjuk ki.

Igazat adok a #9-es válaszolónak. Én sem akarok okoskodni, hogy valóban hány százalékát használjuk ki, nem vagyok tudós. Viszont azt tudom, hogy a képességeinket valóban nem használjuk ki teljesen (közel sem). Így elképzelhetőnek tartom, hogy vannak használaton kívüli részek az agyban, amik be vannak rozsdásodva (hisz ez mindennel így van. Ha valamit nem tanulsz, elfelejted. Ha valamit sose tanulsz meg, sose fogod azt tudni)

#9-es válasza:

"De az biztos, hogy a mentális képességeid fejleszthetők, ilyenkor az idegsejtek között új kapcsolatok alakulnak ki (sőt, mostanság már úgy gondolják, hogy felnőttkorban is képesek új agysejtek képződni, és a szürkeállomány barázdáltabbá válni)."

Teljesen egyet értek vele. És azzal is, hogy mentális képességeknek hívjuk, nem pedig természetfelettinek, mert valóban, nincs olyan hogy természetfeletti. Ez egy rendkívül helytelen szó szerintem. Bár izgalmasabbnak hangzik, azonban a természetfeletti szerintem egyenlő a semmivel. Mi mindannyian a természet (univerzum) részei vagyunk, és nincs semmi, ami azon kívül esne. Szóval ha kiskorunktól minden képességünket használnánk, akkor olyan dolgok lennének természetesek, amiket most természetfelettinek hívunk.

Amivel viszont nem teljesen értek egyet a #9-es válaszolóval. Méghozzá a "tanulj, mindig tanulj valamit" elvvel. Hát erről a véleményemet oldalakban tudnám kifejezni, azért megpróbálom lerövidíteni.

Önmagában a tanulással és a tudással nincs semmi bajom. A gond az, hogy manapság a tudomány csak arra fekteti a hangsúlyt. És idegesít, amikor mindenkit az érdekel a legjobban, hogy van-e rá tudományos bizonyíték. Engem konkrétan rohadtul nem érdekel a tudományos bizonyíték (bizonyos témán belül...és ez nem azt jelenti, hogy bármit elhiszek, becsapható és naiv vagyok), minek is az, ha a dolgokat képes vagyok átélni. Amire azt mondanák, hogy lehetetlen. Bizonyítékom van rá, hiszen velem történnek.

Szóval a mai embernek túl fontos lett a tudás. A tanulás. A lexikai tudás. Azonban úgy vélem, a tudás és a gondolatok rabjai vagyunk. Mert mindig gondolkodunk. Szinte nem is tudjuk kikapcsolni, mindig jár az agyunk valamin. Márpedig ha nem tudjuk leállítani, nem tudunk neki parancsolni, akkor biza nem is irányítjuk. A mai embernek ugyanúgy meg kell tanulni leállítani a gondolkodást. Kiüríteni az agyát, nyugalmi állapotba helyezni. (és hangsúlyozom, ezzel nem azt mondtam, hogy ne tanuljunk és legyünk műveletlenek. Csupán a gondolatok felett kéne átvenni az irányítást).

És én azt mondom, hogy a ez a folyamatos gondolkodás, hogy az agy mindent meg akar ÉRTENI, mindent fel akar FOGNI, mindent SZÁMSZERŰSÍTENI akar, és LOGIKUSAN végiggondolni, nagyban korlátozza a teljesítő képességünket. Mert csak gondolkozással bizony nem leszünk sokkal többre képesek. A gondolkozás egy eszköz, amit használhatunk. De ez az eszköz átvette felettünk az irányítást, és elhitette velünk, hogy: "gondolkozom, tehát vagyok!"

Ennek ellensúlyozására, a gondolatok kiürítésére nagyon jó módszer, ahogy a #9-es válaszoló is írta, a meditáció. :)

én kérdeznék a kérdésre pls privátba irjátok az oké hogy nem csak 10 % használjuk az agyunknak ezt énse hiszem de hogyan tudnánk intenzivebb hatést kihozni az agyunk egyes részeiből akár az emlék elöhozatal

PL: tudsz valamit de gondolkodni kell hogy eszedbe jusson valamiről visza vezetni egy adott dolgot pls egy dolgozatnál egy kulcs szót valamihez az ember ezeket kapcsolja és a visza emlékezéshez időkell

A hasonló agyi funkciokat mivel tudnám intenzívebbé tenni ? jobban kihasználni az agyi finkcioimat?