Hogyan tereljem el a figyelmem a fájdalmamról, és vegyem rá magam a tanulásra?
Nemrég hagyott el a párom, azóta teljesen kifordultam magamból. A képeit nézve bőgök, vagy egyszerűen cak nézek ki a fejemből, és nem csinálok SEMMIT, mindent a vizsgaidőszak kellős közepén. Egy dolgozatom már ne adtam le, egy másikat kedden kéne, de még hozzá se kedztem, a vizsgákról nem is beszélve. Pedig szereem és érdekel amit tanulok, de hiába ülök a könyvek mellett, nem bírok koncentrálni. KÖzben hányok magamtól, hogy ennyit szenvedek, és hogy elpazarlom a tehetségemet (amúgy nagyon jó tanuló vagyok). Meg arra gondolok, hogy mit szólna a volt párom, ha látna. Ő mindig csodálta bennem, hog milyen okos és erős vagyok, hogy mekkora bennem az elhivatottság és küzdőszellem. Ehhez képest most egy szánalmas gyenge kis senkinek érzem magam. Már mindjárt 2 óra, és az égvilágon semmit nem csináltam még ma. Erőltetem, de nem megy. :'(
23L
Szabj határt ennek...pl mond magadnak, hogy oké holnapig szétbőgöm a takaróm, de holnap reggel felkelek, és tanulok. Nekem régen bejött ez a fajta tudatosítás.
Amúgy meg a tanulás jó figyelemelterelő...
ja amúgy ez miért nem a szerelem témakörben van? XD
13.51-es, köszönöm, nagyon kedveseket írtál. Az a baj, hogy róla hittem azt, h "Ő" az, elképzeltem a csodálatos közös jövőnket, a gyerekeinket (olya szépek lettek volna), ja és nem arról van szó, hogy ezzel zaklattam, és megijesztettem vele. Nem vagyok őrült. És sokáig úgy tűnt, hogy ez a közös jövőkép kölcsönös, aztán magyarázat nélkül lelépett. Rövid kapcsolat volt, de az egyik legszebb dolog, ami valaha történt velem. :(
Most viszont bekkattant valami, rajtam van az ihlet, megyek alkotni. Remélem sikerül.
Túl nagy dolgot csinálsz ebből... gondolj arra, hogy azért szakítottatok, mert nem működik, és ami nem működik azt nem érdemes erőltetni.
Amikor a barátnőm azt mondta, hogy ennyi, akkor végtére is inkább csodálkoztam a döntésén, de tiszteletben tartottam, hisz ez az ő döntése.
Ha ő úgy érzi, hogy velem nem jó, akkor fölösleges erőltetnem magam, mert én én vagyok, ezen változtatni nem lehet.
Nincs mese, ezen túl kell tenni...
Lustaság. Hajlamos vagyok énis ilyesmire (most pl egy konferenciára kéne készülnöm, de inkább ide pötyögök). Igyál egy kávét és kezdj neki. Oszd be az idődet, határozd meg, hogy meddig akarsz eljutni, oszd ki a feladatokat és tartsd magad hozzájuk!
Lehet egyébként, hogy self-handicapping ez nálad. Ez azt jelöli, hogy valaki fél a kudarctól és ezért úgy alakítja a körülményeket, hogy ne is tudjon jót csinálni. Így ha ténylegesen nem sikerül, akkor nem kell azt mondania, hogy én vagyok béna, hanem lehet hibáztatni - részben - a körülményeket (mindez persze nem tudatos folyamat eredménye). A jó példája ennek az egyetemista, aki halogatja a tanulást, hogy az utolsó pillanatra hagyja a beadandót/vizsgára való tanulást és akkor kapkod. Így ez önbizalom növelés is. Ha úgy gondolod, hogy ez bejátszhat nálad, akkor érdemes keresned mondjuk életvezetési tanácsadót (nem tudom melyik egyetemre jársz, de az SZTE-n van, szerintem a többi olyanon is, ahol oktatnak pszichológiát), mert ez a jelenség csak tünete az általános kudarckerülésnek és önbizalmi problémáknak
Először is semmiképpen se nézegesd a fényképeit. Nálam ez sokat segített, mert a fénykép nézegetés az tipikusan az önmarcangolás egy remek módja. Másfelől meg nem ártana felszívnod magad, hogy nem engeded meg magadnak, hogy azért mert így elbántak veled, még a Te életed menjen tönkre. Aki menni akar, menjen.. Hallgass olyan zenéket ami erőt ad, és ne olyat amin csak sírni tudsz. Ez persze saját recept, de nekem nagyon bevált.
Szurkolok!
22L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!