Miért csak a bosszút vonzom be?
Bevallom én nem nagyon hittem ebben a dologban, nem is értek hozzá, fogalmam sincs róla. Eddig három olyan dolog történt amit nagyon sokszor elképzeltem bosszúból és hasonló dolog megtörtént.
Volt egy lány tini koromban akire nagyon féltékeny voltam és arra gondoltam haljon meg, utálom és stb... Szép, nem szép, én ezt gondoltam akkor és rá pár hónapra kórházba került. A csaj modellkedett és addig éheztette magát, hogy elájult.
Volt egy néni aki nagyon kiszúrt egy barátommal és sok kutyája volt, de tényleg sok és nagy, legalább 4-5 és a házában laktak, egy ágyban aludtak... Azt kívántam bárcsak valaki ellopná az összes kutyáját és majd az jó rossz lesz neki. A következő héten az egyik kutyája elveszett sétáltatás közben, hetekig olvastam a kiírásait, hogy help, látta-e valaki, de aztán meglett.
A régi szomszédaink valami rettenetesen hangosak voltak. Titokban szomszédbosszú tippeket kerestem a neten, de sose valósítottam meg egyiket sem, csak úgy puffogtam magamban. Sokat buliztak, én meg sokat bosszankodtam. Egyik nap a pasi nem tudott bemenni a lakásba mert beragadt a kulcsa a zárba. Ki kellett hívni a lakatost. Én pedig egy csomószor arra gondoltam, be kéne ragasztózni a kulcslyukat és akkor hihihihahaha. Mivel nem vitt rá a lélek erre a feletébb gonosz dologra, elvetettem az ötletet és csak nyugodton maradtam.
De ezek csupa bosszú dolgok és megtörténtek. A pszichológus barátnőm azt mondta, hogy igazából egészséges is ha valaki a bosszúra gondol, de nem viszi véghez, ez segít csillpítani a felügyelemet dühöt, feszültséget. Kicsit furán érzem magam, hogy ezek viszont megvalósultak más formában.
Nem csak ezt vonzod be,hanem csak ezt veszed észre.
Mindegy mire gondolsz,azt vonzod be.
Te nem bevonzod a bosszút, hanem kifejezetten rosszindulatú, gyűlölködő és bosszúálló embernek tűnsz. Mások halálát kívánod, mert teli vagy irigységgel, haraggal és gyűlölettel? És amikor a baj megtörténik, te azt azt hiszed, hogy miattad volt?
Mielőtt elönt az Atyaisten-szindróma, javaslok egy könyvet: Agatha Christie: A gyűlölet őrültje. Olvasd el és okulj belőle.
Nem tudom honnan ismertek engem kedves válaszolók 3 rossz gondolatomból, de azért köszönöm. Nem gondoltam magamat 53 évesen ennyire rossz embernek, nyilván nektek sosem volt egy rossz gondolatotok sem. Mint írtam tini koromban kívántam a halálát, de nem imádkoztam érte vagy hasonló, egyszerűen csak a veszekedés közepette azt mondtam bár meghalna, huha. Ezek a 3 dolog amit leírtam nem egymást követő napokban történt, 10 év is eltelt közöttük, de a kérdésem nem az volt, hogy milyen embernek ítélnek meg. Mindegy is... Ha valaki tud normálisan válaszolni azt megköszönöm.
Egyébként az életem elég jó, kellemes dolgok történtek velem, szeretnek az emberek és nem gondolom magamat rosszabbnak mint ti válaszolók!
Már bocs, de elég sivár lehet az életed, ha csak a rossz dolgok maradtak meg benned és ezekre tudsz gondolni.
Mindenki szokott indulatos lenni, néha kívánunk is rosszat másoknak, de mégsem ezek, hanem a jó dolgok vezérlik inkább az életünket. Speciel én szívesebben emlékszem arra, amikor boldog voltam és jó dolgok történtek.
Megértelek kérdező.
Én is ilyen vagyok, és meg is érdemli az illető. Lehet, hogy a karma, de az is hogy a gondolataim által lett valami.
Legalább mással N csinálja meg azt amit velem.
Én azt kívántam, hogy valaki verje már meg, erre kék zöld arccal ment haza.
Beverte a fejét, és kék zöld lett a feje.
Jól kinevették. Egy nagyon rossz emberről van szó.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!