Akik konyhán dolgoznak, vannak olyan ételek, amiket biztosan nem ennétek meg?

Attól függ hol. Pincérként látom eléggé mibe mi van.

Ahol most dolgozom ott tudom hogy a szakácsokat tényleg érdekli a főzés, 1 év alatt talán ha 2 tányért kellett visszaküldeni, de csak amiatt mert nagyon nagyon sok rendelés volt - a pizza alja megégett pl.

De dolgoztam olyan helyen is ahol a kagyló általában fagyasztva volt és volt, hogy fagyottan küldték ki.

Általában a napi ajánlat két féle képpen keletkezik:

Jó esetben: a beszállító kapott valami szezonális, de most sok van belőle, esetleg rendelési hiba.

Rossz esetben: maradék elpasszolása mielőtt kifutna az eltarthatási idő. Pl mai csülökből másnap bableves ajánlat...

Na az ilyet helytől függően.

De alalvetően szívesen kóstolok mindent, de nem mindenhol

Nincs ilyen, hogy fagyasztva érkezik.

Ha pl ilyen töltött hússal mirelittel dolgozik, akkor az bundázva van, mint a teszkóba, ezek a bundázott sajttal töltött "csirke" és társai.

De ezekről ránézésre látszik, hogy ipari hulladék, nem kell megkóstolni.

Íze végtelenül egyszerűen azért nem volt, mert manapság aki már véletlenül elsétált életében egy étterem előtt, az már "keratívséf" , magyarul annyira felhígult a szakma, hogy a legigénytelenebb trógereket is felveszik szakácsnak, akinek az egyetlen életcélja, hogy ha megkapja a napi bérét, be tudjon belőle tépni. Még csak véletlenül se fordul meg ilyen gondolat a fejében, hogy egy alapanyagot vagy ételt megtiszteljen annyira, hogy ne adj isten beízesítse.

A palacsinta ugyanez, ha létezne fagyasztva, akkor se lenne olyan vállalkozó, aki ilyenre költene, mert töredékébe kerül a konyhán megcsinálni. Nem azért fizeti a szakácsot, hogy fagyos készételeket olvasszon ki.

Csak épp a tészta meg van sütve napokra előre, a hűtőben megmered mint a f@szom, a diónak hazudott töltelékkel meg vagy tud kezdeni valamit vagy nem.

A kérdésre a válasz (szakácsként mondom) igen, bőven vagy olyan étel, amit nem ennék meg. Közel 30 éve vagyok a szakmában, kb 6-7 embert tudok mondani, akinek a főztjét megeszem!

És ebben benne van a feleségem, az anyám, meg én magam is!!! Annyi mindent láttam már, hogy köszi szépen, más főztjéből nem kérek, pedig szerintem több mint 100 szakáccsal dolgoztam már.

Úgyhogy nem az ételen múlik, hanem hogy ki készíti el. Meg persze, hogy milyen lehetőségei vannak, bár ez utóbbi hosszú távon még sem tényező.

3, Szerintem ezeknél a helyeknél 100%ban a tulaj a ludas.

Olyan nincs, hogy a szakács titokban ellustul de a tulajnak fingja sincs mi van a színfalak mögött. A tulajnak tudnia illik mit árulnak, miért fizeti a szakácsot, mi van a hűtőben, ki a beszállító, hány darab fogy miből, mennyi rajta a haszon, és anyag áron mennyibe kerül. És általában ők azok akik filléreskednek.

És általában ők azok akik enyhe identitás zavarban olyasmiket akarnak felszolgálni amiket a gyakorlatban nem lehet normálisan elkészíteni.

A szakács alkalmazott, ha kiadják neki ukázba, hogy előre gyártott vackokat kell főzni, akkor azt főz. Igen, ő írja a menüt, ő rendeli az alapanyagot, de a főnöknek vétójoga van.

Általában ahol ezeket a trógereket veszik már fel, ott normális ember nem marad meg, pontosan az általad emített okok miatt.

Sźarból nem lehet várat építeni na, berakhatod te az Michlein csillagos mesterszakácst egy ilyen helyre, nem lesz jó a kaja, mert meg lesz kötve a keze.

4-es, persze, ilyen is van, de egyre többször szembesülök vele, hogy a tulaj egyre nagyobb kompromisszumokba megy bele, mert örül, hogy valaki még egyáltalán dolgozik ebben az országban.

Ennyire nincs munkaerő.

A másik, ami miatt a fenti problémát talán inkább a szakács számlájára írnám, az a probléma természete. Ízesítés, technológiai hiányosságok...

Ilyeneken azért ritkábban szoktak spórolni a tulajok.

Alapanyagon igen, tudom én, hogy megy a szarból vár építés, azt is, hogy 1-2 hely mennyire pofátlanul túlzásba viszi ezt, de a leírt problémákból nekem inkább szakmai hiányosságok jönnek le.

Egyébként ahogy az előző válaszomat zártam, azt továbbra is hiszem, hogy hosszútávon nem tényező a szakács szempontjából, hogy milyenek a körülmények, vagy mit lehet belőle kihozni.

Mert ha valaki szereti a szakmáját, és lelkiismeretesen csinálja, azt ideig óráig bele lehet ugyan kényszeríteni a moslékgyártásba, mert a kényszer nagy úr, ha kell a pénz, kell a meló, fizetni kell a számlákat, akkor bele kell állni, tudom, sajnos ilyet is láttam.

De hiszem, hogy egy jó szakembernek ez csak ideiglenes állapot!

Hosszútávon senki nem tudja megerőszakolni saját magát!

Szóval valami olyanra akarok kilyukadni, hogy persze, egy adott problémánál lehet ujjal mutogatni a felelősre, de ha nagytotálban nézzük ezt a történetet, akkor van egy olyan folyamat ebben az állandó fluktuációban, ami a vendéglátásban zajlik, hogy megtalálja a zsák a foltját.

A jó szakemberek megtalálják az elkötelezett vendéglátós munkaadókat, a trógerek meg megtalálják a putrikat. Mindkét oldalon vannak nagy egymásra találások.

Én is vállalok néha némi kompromisszumot, hazudnék, ha azt mondanám, hogy kizárólag csak a legtökéletesebbel elégszem meg, ezt bárki előtt vállalom is, mert tudom, hogy sokkal szűkebb mozgásteret engedek saját magamnak ilyen téren, mint a nagy átlag.

De ha a munkaadóm vállalhatatlan dolgokra kényszerítene, azonnal elkezdenék másik munkát keresni, mert ezt csak olyan ember tudja hosszútávon csinálni, akinek a személyes értékrendje azonos a munkaadóéval.

Bocs az offért.

A melegített sźarokat szerintem a gyorséttermeknek köszönhetjük. Nagy nyomás van a konyhán, hogy javítsanak gyorsaságon, mert az emberek ehhez vannak szokva.

Amikor azon hisztiznek, hogy a teljesen átsült steak nincs meg 5 perc alatt akkor tényleg elgondolkozom rajta, hogy szoktak-e az emberek egyáltalán főzni. Kilenc nő egy hónap alatt szuper gyorsan nem fog neked kihordani egy gyereket, egyszerűen vannak dolgok amik időt vesznek igénybe.