Vegánok/vegák, ti lecsapjátok a szúnyogot, legyet, pókot?

Nem hiszem, hogy a vegák zöme szívén viselné minden állat sorsát, de nem baj, kíváncsi azért lehet az ember.

Anno sok okból lettem vega, az etikai is közte van.

A szúnyogot lecsapom, kivéve télen, akkor aranyosan elvan a szobában, nem csíp, nem zümmög a fülembe és úgyis elkapja a pók.

Ha NAGYON idegesít, képes vagyok lecsapni egy legyet, amúgy kitessékelem, ha sikerül. Általában ki akarnak menni, csak picit buták s nem mind talál ki könnyen.

S ha akadályoz is a takarításban, mindent megteszek, hogy a házban elhelyezkedő cirka ezer (gőzöm sincs, de ha egy szék alatt tucatnyian vannak, biztos nem kevés) pók egyike sem sérüljön. Kimentjük őket a kádból. Néha beszélünk hozzájuk (mindketten voltunk vegák és nem vegák is, ez ettől teljesen független, egy életre szól a barátságunk a pókokkal). Nevet nem adok nekik és ha lepetézik egy és kikel vagy 100 kispók, azokat gyengéden kirakjuk a házból, ha más megeszi, az nem a mi felelősségünk.

Nagyon szeretem a pókokat, születési hiba :) Ha kicsi, ha nagy, de azért a nagyok impozánsabbak :) Néha leereszkedik egy nagy a fejem mellé, akkor csak kicsit jön rám a frász, de erre ember és macska is képes.

Magyarországon nincs emberre halálos pók, a néha (s állítólag egyre gyakrabban) átsétáló fekete özvegyen kívül, de a kis normál pókoknak ahhoz semmi köze.

Nincs a pókkal semmi baj, max. egyesek paráznak tőlük ok nélkül. Aki leüt egy pókot, azt nem szívesen fogadnám a házamban.