Mikor vegetáriánusok lettetek, gyakran megkívántátok a húst? Ha igen, hogy kezeltétek és mennyire volt nehéz ellenállni?

Csak akkor kívántam meg, amikor láttam a kedvenc húsételeim, de olyankor nagyon. Megoldás: elkerülni :)

És a kedvencem: szejtán - isteni kaja, remekül lehet hús helyett haszálni, akár rántott szejtánnak, akár pörköltnek...

Nem, csak egyszer, amikor a szomszéd disznót vágott s kóstolót adott... Az átlagos termelői hús ízének cirka az ezerszeresével rendelkezik egy igazán jó disznótoros az én ízlelőimbóim s tapasztalataim szerint s a szomszédé pont az volt... 3 napig nem ettem belőle, de aztán igen. Nem bántam meg (viszont boltit nem ettem volna semmiképp, erkölcsi és ízlésbeli okokból sem, plusz olyan egészségesnek sem tartom). Ellen tudtam volna állni, ha igazán akarok, de nem tűnt jó ötletnek, életemben pár ilyen remek alkalom volt csupán.

Utána viszont sok évig nem ettem húst.

Csak mert valamit szeretek, még nem feltétlenül kívánom meg s nem érzem lemondásnak, ha nem eszem :) Ha az van, akkor eleve nem helyezem tiltólistára.

Idén január elejétől újra nem eszem húst. Nem kell ellenállnom, pedig lazac van itthon, ami a fő ok, hogy abbahagytam a vegaságot anno... Nagyon-nagyon finomnak tartom, de simán kihagyhatónak. Minden étkezésem igen ízletes, panaszra semmi okom, ezt überelni elég nehéz lenne.

Igaz, több évtizedes gyakorlatom van a hetekig, hónapokig nulla húsevésben, nem igazán érzékelem a különbséget.

2. voltam, de még hozzáírok valamit.

Nemhogy megkívánni, 17 évesen felszabadulás és boldogság volt számomra, hogy többé nem _kell_ húst ennem... Egész gyermekkoromban minden vasárnap hús volt (ráadásul csirke) és iszonyatosan elegem lett belőle. Azóta is megborzongok kissé, ha a csirkére gondolok, bár el lehet készíteni jól és zsírosan és évi egyszer nem is olyan trauma, csak teljesen felesleges számomra.

Úgyhogy, bár több okból hagytam el a húst, nagyon boldog voltam, hogy végre már nincs az életemben. Aki nem ismeri ezt az érzést, bizonyára nem érti, mekkora megkönnyebbülés volt.

Hasonlóan a többiekhez: az én életemből fokozatosan kopott ki a hús. Nem jelent traumát megennem, azon sem görcsölök, ha épp nem tudom kikerülni. Étkezések alkalmával nem "terrorizálom" a környezetem azzal, hogy nem eszem húst: inkább funkcionális vegetáriánus vagyok, semmint doktriner. Nem döntöttem, inkább alakultam; a cigit is hasonlóképp tettem le és kezdek az alkohollal is így lenni. Ha nem erőből, hanem a testérzeteidet figyelve hagyod el a húst: nem fog hiányozni.

Üdvök és figyelj magadra: a szervezeted legtöbbször jelzi, mi a jó neki.