Szerintetek a többi virág hagymáját is meg lehet enni ugyanúgy, mint a vöröshagymát? Kívánci lennék, hogy milyen íze van mondjuk a tulipánhagymának.

Azt nem tudom, hogy melyik mérgező és melyik nem, de íze nincs, az biztos. Egyszer a dédanyám (vagy valaki a családból) összetévesztette a spájzban a virághagymát a vöröshagymával, és csodálkozott, hogy hiába vág össze több hagymát, nem lesz elég hagymás a lecsó.

Viszont biztosan nem érdemes szerintem megenni, mert sokkal lassabban nő, mint a vöröshagyma, ugyanakkora területen kevesebbet lehet termelni.

Lehet régi a kérdés, de azért válaszolok rá. Marcus Gavius Apicius, ókori római szakács és ínyenc, írt virághagymás recepteket, mivel a rómaiak amúgy előszeretettel fogyasztották a különféle virágok hagymáit.

Néhány recept:

1. Tálald a virághagymát olajjal, garummal (mai szardellapasztához hasonló sós, halízű folyadék, amivel magát a sót helyettesítették), ecettel, megszórva egy kevés köménnyel.

2. Másik recept. Törd össze a virághagymákat, főzd meg vízben, majd olajban süsd meg. Készíts hozzá öntetet kakukkfűvel, csombormentával, borssal, szurokfűvel, mézzel és egy kevés ecettel. Ha jónak látod, önts hozzá egy kevés garumot is. Szórd meg borssal, s tálald.

3. Másik recept. Vízben főzd meg a virághagymákat, törd át egy fazékba, adj hozzá kakukkfüvet, szurokfüvet, mézet, ecetet, defrutumot (besűrűsödött borfajta), jerikói datolyát, garumot és egy kevés olajat. Szórj rá borsot, s tálald.

[Jegyzet a szöveghez. Varro: „Ami a virághagymát illeti, hallgasd! Vízben megfőzve egyék, akik Venus kapuját keresik; avagy, a törvényes házasság lakomáján felszolgálva, de fenyőmaggal vagy borsmustár levével és borssal.]

4. Másik recept. A sült virághagymát tálald oenogarummal (borral kevert garum).

De ahogy előttem is írták, vigyázni kell azzal, hogy melyik a mérgező, és melyik ehető.