Valóban nagyon szenvedett az az állat akinek a húsát megeszem vagy a természet kegyetlenebb mint az ember?

Képzeld el, hogy te vagy az az állat, hogy telhetnek a napjaid, az életed.

Én nem vagyok vega, bár kevés húst eszek. De engem is szokott zavarni , hogy élőlény volt és mi történt vele.

Valamikor rámtör, hogy többször eszek egy ideig húst, máskor meg húsundorom lesz. Szerintem egyébként tök sok embernek sozkott lenni húsundora, nőknek, terheseknek is pl. Egyszerűen eszedbe jut, hogy egy élőlény volt, volt feje, agya, szeme, végtagjai, élete. És hogy azért született,élt, kinlódott egyet és halt meg , majd trancsirozták szét száz darabra, hogy te megehesd vagy hordhasd. Persze, hogy ezt nehéz elfogadnia főleg a mimózalelkűbb embereknek. A többség szerintem egyszerűen hárít, nme gondolkodik az egészen, a boltban meg már átalakitva kapja készhez a terméket. Meg bennünk van a sok évezredes hagyomány a húsevésről. A húsevés a barbár énünk része.

Utálom, amikor ezen poénkodnak a nagy magyar konyha rajongók - pedig nekem is van néha szalonnázós,kolbászozós kedvem - mert én is látom,érzem benne a szadizmust, állatiasságot,barbarizmust. A másik meg az, hogy növényevőket eszünk meg, akik nem esznek húst, ezért is érzem, hogy védtelenek, magatehetetlenek velünk szemben.

Az oroszlános-antilopos természerfilmekben az emberek az antilopnak szurkolnak, hogy meg tudjon menekülni, de azért az étkezéskor ők az oroszlánok... furcsa kettősség ez.