Érdemes szakácsnak mennem?

10 éve ugyanígy voltam én is. Kereskedelmi végzettséget szereztem, de a főzés volt a mindenem.

Pont ugyanezért, mert megnyugtatott, és nagyon jól esett újat, kézzel foghatót alkotni. Engem a fine gourmet érdekelt leginkább. Mikor kitaláltam hogy én szakács leszek bármi áron, ismerősök, családtagok mind próbálták lebeszelni.

Kötöttem az ebet a karóhoz, és kaptam egy olyan lehetőséget, hogy mielőtt beiratkoznék a szeptemberi szakács képzésre, előtte május-augusztus végéig próbáljam ki magam egy igazi konyhán,egy étteremben. Persze konyhai kisegítőnek vett fel az ismerős, de rengeteget főztem, sütöttem, élőkészítettem, szervíroztam stb stb.

Egy nap 16 órát kell dolgozni, papíron ugyan hol 8,hol 12 óra volt, de ez senkit sem érdekelt.

A konyhában irdatlan meleg van, ha épp a nagy sütők mellett van dolgod és ott kell főznöd pár óráig akkor 40-45 C fok süti a nyakad, hátad. Forrázás, égési sérülés szinte mindennapos.

Egy konyhán nem csak nyugodtan, élvezetből főzőcskézel, hanem roham tempóban, egyszerre akár 3 ételt is csinálnod kell (és figyelni hogy nagyjából mind3 fogás egyszerre legyen kész vagy legalább az egyik ne égjen le míg a másik ne maradjon nyers..).

Hogy hogy lehet ezt a munkát ép ésszel bírni? Nálunk a 4 szakácsból 3 drogozott. Folyton pörgött és a hülyeségeit hajtotta.. Hátul a raktárban meg szívta a csíkot...

Ebédszunet nincs. Menet közben ettünk mindig valamit, tehát így egy tál, saját magadnak készített kaja kB 1,5 óra alatt fogyott el.

Augusztus végén megköszöntem a lehetőséget és nagyon örülök hogy nem csesztem el 2 évet az életemből ennek a tanulásra.

Én, Tisztelt Kérdező, nem akarlak se lebeszélni sem rábeszélni. Szíved joga eldönteni hogy mit szeretnél csinálni.

Hasonló cipőben járok veled - azaz én is imádok főzni és minden érdekel, ami gasztronómia - de más kérdés hogy mi van akkor ha az ember nem hobbiból szakács, hanem mert ebből él meg?

Nekem az egyik szakmám szakács. (Ez azt jelenti hogy van egy Gundeles papírom, amivel már nagyobb eséllyel vesznek fel mosogatónak vagy kisegítőnek jobb éttermekbe.) Egyrészt azért választottam ezt a szakmát, mert nagyon nagy gasztro fan vagyok (azaz érdekel minden, ami étellel kapcsolatos) – bár konyhán ennek eleinte nincs jelentősége, sőt, ellenkezőleg – másrészt egy ilyen papírral vészhelyzet esetén könnyebben tudnék konyhán munkát vállalni. Ugyanis egy konyhán egyrészt nehéz éhenhalni, másrészt jobb esetben kajára már nem kell költeni. 🙂

DE - és itt a lényeg - az embernek tudnia kell, hogy miért is akar konyhán dolgozni. Az, hogy szeret főzni, még nem elég. Már az előttem lévő válaszolók is írták, hogy milyenek is a körülmények a konyhán (magyarul a FÖLDI POKOL) és hogy a "szakács mesterség" az egyik legkeményebb fizikai munka. (Leginkább egy katonai kiképzéshez tudnám hasonlítani.) Azaz nagyon komoly elszántság és hihetetlen testi is lelki erő szükséges ahhoz, hogy az ember törjön meg - azaz nem leállni drogozni vagy inni vagy ilyesmi - hanem keményen hajtani és tisztességesen végigcsinálni a szamárlétra legaljáról, ha mondjuk a "mesterszakács" vagy "michelin csillag" vagy egy „Gordon Ramsay” -féle színvonal a cél.

Az embernek nagyom kemény és komoly elhatározáson kell lennie ahhoz, hogy bevállalja mindezt.

Ha ennek ellenére is van benned elszántság és kurázsi hogy bevállald ezt az egészet, akkor nagyon sok sikert és kitartást kívánok hozzá. 😉