Ha a mócsingos főzelékre meg a vizezett tejberizsre gondolsz akkor igen.
Én nem is sokáig voltam menzás. Inkább főzetek otthon valamit anyuval, és azt eszem. Szerencsére a konyhán rendesek és megmelegítik.
2014. jún. 3. 17:11
Hasznos számodra ez a válasz?
2/10 anonim válasza:
Jaja, nálunk is.
2014. jún. 3. 17:33
Hasznos számodra ez a válasz?
3/10 anonim válasza:
A legtöbb helyen nem főznek a suliban, hanem egyetlen moslékgyár szállítja ki a 20forintos emberevő borzalmakat. Ahol külön főznek, egy fokkal jobb szokott lenni.
Vannak egészen jó kaják, ás kifejezetten nagyon finomak is, de sajnos ezek sem feledtetik a tömény por ízű leveseket és a különböző különleges néven elnevezett ételeket, amik gyakorlatilag a maradékok összeöntéséből készülnek.
2014. jún. 3. 18:31
Hasznos számodra ez a válasz?
6/10 anonim válasza:
Sza.rul, nem sz.rul, én kb. mindent megettem, legyen főzelék, mócsingpos pöri (annak is van fílingje, kivadászni a bloá-husit, aztán "add tovább a mócsingot, sá-lá-lá-lá-lá"-val körbeküldeni a menzán :D), tejbegríz volt a kedvencem, egyedül a sárgaborsót utáltam, mert abba mindig beleöntöttek egy kiló sót.
2014. jún. 3. 20:06
Hasznos számodra ez a válasz?
7/10 anonim válasza:
Tehát még ma is ez van... Én nagyon régen voltam menzás, de pár emléktől máig nehéz szabadulnom... A "gyümölcsleves", ami lilába hajló szürke színű volt, pár szilvahéj- és ismeretlen eredetű gyümölcshúsfoszlánnyal... A főzelék, falatnyi zsírdarabokkal tele... Mikroszkópikus méretű csibecomb, amitől oly éhes maradtam, hogy egyszer elsírtam magam (akkor még érzékeny leányka voltam), pedig nem is szerettem a csirkét.
Én igazán nem voltam válogatós, az oviban simán megettem a tökfőzeléket (mert jól csinálták), de az iskolai menzán a tűrhető tejbegrízen és az egész okés vaníliasodós piskótán (még sárga is volt, bámulatos) kívül semmit nem szerettem. Ráadásul egy óráig állhattunk sorba érte.
Nem voltam sokáig menzás, besokalltam s anyám időbeosztása megengedte, hogy főzzön nekem :)
2014. jún. 3. 21:13
Hasznos számodra ez a válasz?
8/10 anonim válasza:
Egyszer pedig "jutalmul" kaptam egy nyári táborozást, matekoztunk és megpróbáltunk túlélni. Nem volt könnyű. Enni kegyetlenül keveset, rosszat s egyáltalán nem laktató valamiket adtak, én, akárcsak az ifjú József Attila, őszinte ember voltam, anyámhoz írott leveleim 90%-ban az ételnek nevezett borzalmakat taglaltam erősen kritikus stílusban.
2014. jún. 3. 21:16
Hasznos számodra ez a válasz?
9/10 anonim válasza:
Úgy 13 évvel ezelőtt felvázoltam a szüleimnek a helyzetet: választhattok! Vagy befizetitek a menzakaját, amit nem eszek meg, vagy nem fizetitek be a menzakaját, amit nem eszek meg. Két dolog vágta ki nálam a biztosítékot: 1. a felszolgált kaják felét nem bírtam lenyomni a torkomon 2. a "körömpörkölt" (a hajszálakat már megszoktuk). Ahogy hallom azóta nem sokat változott a helyzet: [link]
2014. jún. 4. 02:55
Hasznos számodra ez a válasz?
10/10 anonim válasza:
a mi sulinkban a 'menza' éttermekben van.:) két középkategóriás étterembe osztották a diákokat, és ott ebédelhetünk. kigejezetten finom a kaja.:)
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: