A 80-as évek Magyarországán egy átlagembernek mennyire volt drága húst enni és milyen gyakran jutott húshoz? Milyen húsokat lehetett kapni a boltban?

Budapesten éltem egy panellakás 10-dik emeletén gyerekként a 80-as években.

Én úgy emlékszem, hogy mindig tudtunk enni csirke vagy sertéshúsokat. Viszont lazac, tengeri halakat sosem ettünk, mert vagy nem is volt, vagy ha kapható volt valahol akkor az drága volt. Bár nem is volt rá igény. Tény, hogy állandóan párizsis kenyeret vittünk uzsonnának, és nagy öröm volt az egzotikus gyümölcsök mint banán, vagy mandarin, még nekünk is pedig anyám zöldséges volt. Amire nagyon emlékszem, hogy állandóan babgulyás volt meg rántott hús. Hétvégén mindig csirke húsleves, és rántott csirke. (már unta az ember néha)

AZ átlag ember megtudta venni a sertés, és csirke húsokat. Viszont sok étel/ital nem volt abban az időben vagy voltak ételek/italok amiket ma nem lehet kapni (vagy ha igen akkor nagyon elvétve) de a 80-as években nagyon szerettük

pl:

- paprikás kifli

- vaníliás tej

- karamellás tej

- poharas tej és kakaó

A 80-as években egyáltalán nem volt probléma a hús beszerzésével, se azért, mert ne lett volna, se azért, mert egy átlag dolgozónak ne lett volna rá pénze. (Sőt!)

Amit gond meg lehetett venni bármikor, az csirke, sertés húsok, azokból is leginkább az, ami "nagy" és olcsóbb.

Pl lapocka, comb... pl szűzpecsenyét előre meg kellett rendelni, de azt is tudtak hozni.

Borjú, marha, bárány, nyúl... na az nehezebb dió volt, a sima marhahús még nem is annyira, (comb, lábszár... ) de a nemesebb részek, meg a ritkább állatok, az ritkaság volt. Ha volt egyáltalán.

Azt, hogy "sőt" arra értettem, hogy egy sima kétkezi átlag melós lazán megengedtette magának, hogy egyszer egy héten pl hétvégén elmenjen a családjával megenni egy ebédet, vagy vacsorát étteremben.

Nem menüt, meg nem torkos csütörtökön, meg nem a legótvarabb helyre, hanem rendes normál étterembe, ahol nem a szarból vár építés ment, (mint most sok helyen) hanem a lehetőségekhez képest, kategóriáján belül, kiváló ételeket, és kiszolgálást kapott.

Ehhez képest, ha az átlagot nézzük, akkor ezt most nem teheti meg egy átlag magyar melós.

Ja, igen, halból volt pl ponty, kárász, keszeg, busa, törpeharcsa, ezeket be lehetett szerezni, és megfizethető is volt.

Volt még kecsege, leső harcsa, pisztráng, süllő, fogas, meg persze orosz kaviár :), na ezeket inkább csak a tehetősebb réteg engedhette meg magának.

nyolcvanas években 10 millió sertés volt az országban,most 3 millió.

Meg ugyan annyi ideiglenesen állomásozó,kosztos,kvártélyos,plussz amit kihordtak hadisarc, fejébe(háborús jóvátétel).

A 80-as években is akár minden nap ehettek húst az emberek. Az átlagmelós is, ha ahhoz volt kedve.A marha vesepecsenye (bélszín ) akkor is drága volt, most is az.

Mi is hetente jártunk vendéglőbe családostól, ehettünk ihattunk amennyi belénk fért, teljesen normál áron.

Ma egy évben egyszer, valaki szülinapján megyünk étterembe...

Valóban sok hülyeséggel tömik az ifjúság fejét, pedig még vagyunk jópáran élő tanúk!

Ai tanult, dolgozott, volt biztos megélhetése és mindig telerakhatta a pocakját, volt választék a boltokban.

A mai feldolgozók kezdik a régi felvágottakat gyártani, mert az ismert neveken szívesebben veszik a az emberek.

olasz szalámi, vadász, veronai, zalai felvágott... és még sorolhatnám.

Szóval nemcsak parizer volt !

Valakik nagyon torzító szemöveget akarnak ráerőltetni a fiatalokra. Sajnos.

volt választék a boltokban.

Igen,veszed vagy nem! Ha,volt.