Miert tünt el a pirospaprika por a hazai vendeglök asztalärol?

Az oka a magyar gasztronómiai kultúra folyamatos züllése.

Nagyon sokan tudnak pálcikával enni, de halkéssel már nem.

Tudják miből készül a sushi, de hogy miből készül egy tokány, azt nem. A vendéglátósokról és pincérekről már ne is beszéljünk. Tudod hány étlapon olvastam már ezt:Gordon Blue? Gasztronómiai kultúrából elégtelen. Tudod mit viseltek a Szentlélek lovagrend tagjai? Kék szalagot a ruhájukon, térdmagasságban: cordon bleu-t. Erről kapta ez a kaja a nevét. Tíz étlapból, ha egyen helyesen van írva.

A mai "vendéglátásban" sajnos már csak a profit számít.

Én mindig azon gondolkoztam olyankor, hogy az miért Cordon Bleu amikor ha magyarul kék szalag a neve akkor az helyesen így lenne, hogy Cordon Blue. Mert angolul a blue jelenti a kék-et.

Szóval akkor helyesen mégiscsak Cordon Blue, nem?!

Pontosan így van.

Még egy anekdota -ha érdekel- a fenti kajáról:

XIV. Lajos ükunokája, XV. Lajos (az ő ágyasa volt Madame Pompadour) a "Cordon Bleu" kitüntetést (kék szalagot) használta alkalmanként elismerése kifejezésére. Történt egyszer, hogy Dubarry grófné remek szakácsnőjét az a megtiszteltetés érte, hogy elégedettségében a felséges király kitüntette a kék szalaggal. Azóta a gasztronómiában a legpompásabb mesterek, szakácsok, egyben legízletesebb ételek szinonimája volt, egészen addig, míg rútul és irigyen ki nem sajátította magának egy bizonyos étek, az eredetileg vastag, kirántott borjúszelet az előzetesen zsebébe dugott sonkával és sajttal. Ő a Cordon bleu, azaz a kék szalag-szelet.