Mit érez a nő mikor enyém a fakanál?

Fogalmam sincs, ő mit érez. Én nagy-nagy örömet :) Szeretek főzni, de azért jó, hogy nem mindig kell, sok időt elvesz. Mindketten főzünk, mindketten jól, de sosem teljesen közösen, mert az nem működik, az egyikünknek kell főzni, a másik legfeljebb kukta lehet mellette (illetve mindig én teszem a borsót s a petrezselyemzöldet a levesbe, mert a párom elfelejti, én pedig általában nem).

Elég rosszul érezném magam, ha rajtam lenne a főzés teljes gondja... Ha nem akarok főzni, nem főzök és kész. S miért ne főzhetne a másik ember is? Nem értem. A konyhát főleg saját területemnek tartom, mivel én vagyok ott sokat és én tudom, mi hol van, de nyilván részben a páromé, mindennap készít néhány ételt (desszertet) akkor is, ha én főzök... Ez így szuper.

Valószínüleg számára a maximális teljesítmény, hogy képes megfözni - és ezért baj, hogy ezt a kis lehetöséget is elveszed töle.

Egy értelmes(ebb) nönek eszébe sem jutna megsértödni, hanem csak két lehetöség lenne:

1. Ha ö nem szeret fözni, csak "kell", akkor örül, hogymegszabadult ettöl a kényszertöl.

2. Szeret fözni, és akkor ö is akar - ilyen esetben vagy közösen föztök, vagy felváltva, ma te, holnap ö.

Én csak azért utálom, ha a férjem főz (megjegyzem nagyon jól) mert utána úszik a konyha és semmit nem a helyére tesz vissza.

Inkább annak vagyok a híve, hogy kint a kertben bográcsozzon, vagy sütögessen, ne a konyhát bombázza szét.

Én szeretek főzni és nagyon jól is főzök( mások szerint is) ezért nincs szükségem a disznóólra egy kajáért.

Ez nőfüggő. Engem is zavarna, ha folyton kitúrna a párom a konyhából, mert én is imádok főzni és a konyha a mindenem. És szeretem, hogy szereti amit főzök, hogy ízlik neki és jóllakatom őt, valahogy szüksége van kicsit a lelkemnek erre az érzésre és az elégedettségre. De van olyan barátnőm, akinek nyűg a főzés, nem különösebben szeret és ő meg nyilván imádja, hogy a pasija megfőz helyette.

De persze, ha néha főz a párom, az nagyon jól esik. Annyi csak olyankor a bajom, hogy közben rossz nézni, ahogy csatatérré változik a konyha, még hogyha főzés után nagyjából rendet is tesz, utálom, hogy főzés alatt úszik a konyha és erre nem figyel. De lehet ezt csak az én rendmániám okozza. :D

Ez szerintem ugyanolyan, mintha te imádnál barkácsolni, de a barátnőd folyton megelőzne és megcsinálná helyetted a szerelést, festést, javítást stb. És hiába csinálná meg jól, szerintem benned is hiányérzet lenne, hisz ezek a tipikus férfifeladatok. Mert bármennyire is sokszor összemosódnak ma már a női, férfi szerepek, mégiscsak ettől (is) éreznéd magad férfinek.

"Eddig ez eszembe sem jutott, hogy mit éreznék, ha a nagy (N)Ő nekiállna villanyt szerelni. Belegondolni is rossz."

Először azt hittem, hogy ezt ironikusan írod, fel is röhögtem. De aztán rájöttem, hogy nem. Meg arra is, hogy mia ti problémátok (azon túl, hogy a feleséged érzéseiről minket kérdezel és nem őt): nem tudtok kilátni a sztereotípiákból. 2018-t írunk, hahó! A fiatalabb generációkban a legtöbb férfi tud főzni, ez alap, és nem hiszem, hogy a nők többsége megsértődne, ha főznének neki egy finom kaját. Egyébként a "nők 100 felé tudnak figyelni" dolog is butaság, már milliószor megcáfolták mindenféle kutatásban. Hagyjátoka francba a szerepeket, és kezdjétek el végre valóban látni a másikat! Elvégre ezért éltek együtt, nem?