Nyolcvanas években lehetett kapni olyan karamellát, aminek a papírja is ehető volt. Hol lehet ilyet kapni mostanában, ha egyáltalán lehet?

Nem tutti frutti volt, hanem rendes tejkaramella.

És nem a papír volt ehető.

A külső papír, és a karamella között volt egy rétek nagyon vékony, pergamen vékonyságú ostya, vagy ilyen kiszárított aszpik lap szerű valami. Papírnak tűnt, de nem az volt.

Ennek pont az volt a lényege, hogy a karamella elég ragadós volt, pláne melegben, és hogy ne a papír ragadjon rá, akkor ha már úgyis ráragad valami, az ehető legyen.

A külső papírra viszont már nem ragadt az a vékony ostya lap, így oldották meg a ragacsosságot, nem küzdöttek ellene, hanem ehetővé tették a köztes csomagolást.

Csak azért írtam le, hogy ha valakit érdekel, mi is volt ez, sajnos hogy lehet e még kapni, azt nem tudom.