Akik szintén egyedül élnek, milyen sűrűn jártok bevásárolni?

Persze en is tobb napra fozok, de akkor aznap nem veszek semmit ... de mindig csak annyit amennyire szuksegem van. Mondjuk itt van szemben a kisbolt, barmikor letudnek szaladni meg akar otthonkaban is, de nem nagyon szoktam. Nagyjabol ki tudom talalni, hogy mire lehet szuksegem aznap es akkor megveszem, de nem raktarozok itthon csak az alapfuszereket, lisztet, olajat es tojast.

En ugy vettem eszre, hogy akkor van tulfogyasztasom ha tele a hutoszekreny es kenyszerfozesek is akkor vannak, ha el kell hasznalni valamit mert le fog jarni a szavatossaga ... ezert aztan nem raktarozom. Raktarozza a boltos es figyeljen o a szavatossagra, en majd megveszem mindig frissen ha kell :)

Szinte minden nap. Este szoktam főzni, és szeretem aránylag spontán eldönteni, hogy mit is csináljak. Szóval napközben kitalálom, munka után hazafelé meg útba esik a bolt. Persze ugye ha egyedül él az ember, akkor nem igazán tud egyszemélyes porciókat vásárolni, de én például a kettes csomagolású csirkemellből is inkább két különböző kaját készítek.

Nem is értem egyébként, hogy a hűtőgépgyártók miért nem látják az igényt a "fordított" hűtőre, hogy mondjuk legyen egy kis normáls hűtő része, a nagyobbik meg mélyhűtő.

Ez attól is függ, milyen messze a bolt és van-e autód.

Aki vezet, pláne ha falusi, az hetente, kéthetente bevásárol, oszt csókolom.

Nekem nincs autóm, és egy pici, városi lakásban élek ahol limitált a tárhely.

Szóval minden bevásárlást a hátamon kell hazacígölni, és fizikailag nincs is hely pl egy zsák krumplinak, konzerveknek, tésztáknak.

2-3 naponta veszek kevesebbet, és ha valami nagyobb cucc kell, azt szétosztom. Szóval a wc papír, a macska alom, az 3 liter öblítő, és a fagyasztott zöldség beszerzése nem megoldható ugyanaznap.

Járok piacra, aldiba, tecsóba és alkalom adtán a helyi kisboltba is, de célzottan.

Én pont fordítva csinálom ezek szerint mint az előzők, úgy másfél-két hetente szoktam vásárolni. A körülmények: pici lakás, pici hűtő/konyha, kamra nincs. Nagyváros, sok bolt van de egyik se esik útba, viszont nagyon rugalmasan szállítanak házhoz, autó nincs. Nagyon szeretek főzni és majdnem minden nap főzök is, viszont boltba járni utálok mert háromnegyed órás program minimum.

Azt figyeltem meg, hogy nálam pont úgy halmozódnak fel ezek a kis kiadások és a kajaszemét ha minden nap boltba járok. Ha bemegyek két csirkecombért meg egy doboz tejért akkor már veszek egy kis nasit, egy pár sört estére, egy kis vizet/péksütit ha szomjas/éhes vagyok, egy csomag rágót, és máris elköltöttem egy csomó pénzt. Így könnyebben áttervezem a kaját is, mert meglátok valami finomat, aztán megfeledkezem a fél csomag akármiről ami már van a hűtőben.

Nekem az vált be hogy nagyon részletesen megtervezem a menüt egy-két hétre, nem veszek rutinból vagy “csak úgy” cuccokat, pont annyit veszek mindenből amit el is tervezek használni, és úgy tervezem a menüt hogy mindent teljesen felhasználjak ami nagyobb csomagban van. Ez így munkásnak hangzik, és nem állítom hogy mindenkinek működik, de egyrészt mivel szeretek főzni és recepteket olvasgatni, nekem ez nem érződik akkora munkának, másrészt gyorsan megy mert csak magamra főzök, senki másnak a napirendjét, ízlését, étrendjét nem kell figyelembe vennem tervezésnél.

Tárolás szempontjából meglepően sok minden belefér egy kis hűtőbe ha jól pakol az ember, a húsokat kiveszem a dobozból és lefagyasztom, minden mást meg el tudok úgy rendezni hogy elférjen. Zöldségekből a tartósabbakat veszem, tejtermékekből inkább több kisebb kiszerelést mert bontatlanul tovább eláll. Három kis pohár tejföl amit akkor nyitok ki ha kell sokkal tovább tart mint egy nagy fél kilós. Kenyeret nem szoktam enni, nem elvi okokból csak így alakult, ritkán eszem olyat amihez kéne kenyér, akkor meg már inkább sütök. A kaját úgy tervezem hogy a tartósságot is figyelembe veszem, a nagyon romlandó alapanyagokból főzök először.

És így hogy ennyi ideig kihúzom egy vásárlással megéri házhoz szállíttatni, ami egyrészt arra jó hogy nem kell cipelni a szatyrokat, másrészt teljesen megelőzi a “megláttam a boltban és olyan jól nézett ki” vásárlásokat, amiknél utána szenvedek hogy mégis mit főzzek belőle.