Mi a ménkűt ettek őseink?

Mit ettek elődeink? 1. Ősi magyar konyha [link]

"Egy nép étkezési kultúrája, szokásai és konyhájának fejlődése az adott nép történelmével szorosan összefügg. Az ősi magyar, honfoglaló ételkultúra az öt elem (tűz, víz, föld, fém, fa) tiszteletén alapul.

Ezért az ételek földön álló fémüstben főttek, fával rakott tűzön, víz felhasználásával. Leggyakrabban birkát, ló- és marhahúst ettek, amelyeket aromás füvekkel (kakukkfű, rozmaring, tárkony) pácoltak.

Különböző gabonákból készült kásák is fontos ételeik voltak. Honfoglaláskori étel a tarhó (oltott tej, valamikor a bugaci és a halasi pusztákon és falvakban élő parasztok kedvelt joghurtja), a lepénykenyér (vízzel, sóval gyúrt erjesztetlen tészta), amelyet forró kövön sütötték. Alkalmazták az aszalást és a füstölést is. Az őseink gasztronómiáját a környező népek (szláv, bajor, szász, olasz) étkezési szokásai is alakították."

Őseink konyhanövényei és fűszerei [link]

Őseink étkei - étkeink ősei [link]

Ezt ette a 7 vezér több mint 1000 éve - így étkeztek a honfoglaló magyarok [link]

Az ősmagyarok konyhája (Őseink főzési technikája) [link]

Őseink eledele – mit ettek eleink? [link]

Mondok jobbat: a tejfogyasztás is csak Habsburg nyomásra - a krumpliültetésekkel párhuzamosan - terjedt el az országban, előtte tejterméket is csak vaj, túró vagy sajt formájában fogyasztott a magyarok zöme. A tejivás legfeljebb a juhászok, gulyások és kapcsolódó foglalkozások körében volt általános (nem véletlen kellett még a szocializmus alatt is a tejfogyasztást állami reklámfilmekben hirdetni). A magyar szarvasmarha fajták főleg húsmarhák volt, amiknek csekély volt a tejhozama, s ami volt is, az sem volt annyi, hogy mindenhol elérhető legyen, meg egyébként sem tartották férfias éteknek.

Ellenben a lekvárfőzés mindenféle gyümölcsből ment - s ugye mint tudjuk amiből lekvárt lehet főzni, abból lehet pálinkát is. Vad gyümölcsökből és zöldségekből is többfélét használtak fel amit ma már nem - az erdő nem csak a vadhús szempontjából volt terülj-terülj asztalkám, de a tölgymakkból lisztet tudtak őrölni, az áfonya, galagonya, szeder, szamóca, vadalma, vadkörte mind ehető, s ezek jól is tartósíthatóak. Ahogy a talajon megtermő medvehagyma, kakukkfű, sóska is ehető, s a különféle fűszernövények is erről a szintről jöttek. S ha kicsit turkál is az ember a talajban akkor a föld alatti növényi részek - különféle fás- és lágyszárú növények gumói - is remek ínyencséget szolgáltatnak: nem csak a répa és retek gumója volt fogyasztható, de egy csomó más növényé, ami a felszín fölött virág vagy bokor. A gombákról nem is beszélve, azt gazdag s szegény egyaránt napi szinten ehetett.

Egyébként sok festő kedvenc témája volt a 18.-19. században piaci csendéletek és családi konyhai munkálatok megfestése - azokon nyilván már látni fogod a jövevényfajokat, de időben mégis közelebb van az Amerika felfedezése előtti korhoz.