Gyulai kolbász vagy lókolbászra szavaznátok?

Soha!! Lovat úgy egyébként is maximum akkor lennék hajlandó megenni, az az lenne az egyetlen dolog, ami megmenthetne az éhenhalástól. Úgy érezném magam, mint egy kannibál.... Főleg akkor, ha arról a lóról lenne szó, akit addig szerettem, gondoztam. Nem is értem, hogy merülhet fel ez benned. Borzasztó még a gondolat is.

Na, most röhögni fogsz, vágtam is már csirkét, tyúkot, pulykát, merthogy vidéken nőttem fel, mindig volt. De olyan tyúkunk is volt, aki aggkori végelgyengülésben halt meg. És most fogsz még jobban röhögni, de nem én találtam ki, hanem az apám. Aki világ életében állatgondozóként dolgozott állattartó telepeken. Csak tudod nálunk nem szokás a családtagot megenni. Márpedig azt a lovat, akit szerettünk és gondoztunk, akkor sem ennénk meg, ha nem lenne több, csak egy sima kocsis ló. És igen, ha ez finnyásság, akkor az vagyok.

Utolsóval maximálisan egyetértek. Akkor ilyen alapon kutyánkat, macskánkat, de továbbmegyek, akár a nagypapát vagy a kedves egyedülálló szomszéd nénit is megehetnénk halála után, hiszen csak a mi kultúránkban ismeretlen a humán hús fogyasztása és eltemetni ennyi fincsi husit kész pazarlás. Ugye, milyen szörnyen hangzik? Ha azt a lovat nem a húsáért tartottad (miért ne? akkor nincs érzelmi kötődés, tudod, hogy a konyhában fogja bevégezni, mint a malac, a szarvasmarha, a tyúk, a kacsa, stb.), hanem a család háziállata volt, akihez kimentél lekefélgetni, fényesítgetni a szőrét, miközben a fülébe duruzsoltál, akin lovagoltál, stb. az már családtag. Miért is ennéd meg?