Mi volt gyerekkorod kedvenc étele?

Apu zsírba krumplija, marhapörköltje, pacalja

Anyu rántott karfiolja, rántott hús, sült krumpli, kakaspörkölt, töltött káposzta

Mamám sült pulykacombja

Papám-Keresztapám sült csirkecombja és rakott krumplija (máig senki nem tudja ilyen finom elkészíteni, sajnos én sem :( )

Valamint a menzás kaják szinte összese (nagyon jó menzán ettem), illetve anyósom csirkehúslevese mindent visz (bár ez nem gyerekkori :))

fokhagymával megkent lángos, krumplis rétes, húsleves, kukoricakása, piritott dara lekvárral, fahéjas nudli, sütőben sült hagyma, krumpli vajjal

zsíros kenyér lilahagymával, főtt tészta lekvárral-drága nagymamám ilyeneket azóta se ettem, szegények voltunk de ezek az ételek nagyon sokat jelentettek akkoriba-ma meg azt se tudják mi az a zsíros kenyér

Így 50 körül, az ember már szívesen gondol vissza a gyermekkorára, akkor is, ha akkor járt némi lemondással.

Valahogy csak a jó dolgokra emlékszünk..

Olyan 10 éves koromig ment nálunk a házi kenyérsütés.

Saját búzából, helyi malomban őrölt lisztből.

Talán kedden volt a sütésnap. Nagyanyám hajnalban kelt, és valami félelmetesen nagy teknőben elkészítette a kenyértésztát.

A kemencét,(igazi fűzfavesszőből font, tapasztott búbos)szőlő venyigével, kukoricacsutkával, és a marha által a levelektől lerágott kukoricaszárral, az ún. ízíkkel fűtötte fel.

Ma is magam előtt látom gömbölyűségét, hallom harsányságát, amikor 10 óra felé kiszedte a 4-5 kilós kenyereket a fekete sütőtepsikben.

Mindig készített kis cipócskát, olyan másfél kilósat, nekünk gyerekeknek, akik ott ólálkodtunk a kemence körül.

Csak úgy kézzel széttördelte, és házi zsírral megcsorgatva

tömtük az arcunkba, a nagyapám által készített láncos hintában ülve, az udvari nagy diófa árnyékában.

Ugye, ha most egy-két könnycseppet elmorzsolok a szememben az nem bűn?