Mitől cukrosodik be a méz?

A méz a tárolás során - bizonyos idő elteltével - részlegesen vagy teljes egészében "opálosodni" kezd, majd rövidebb-hosszabb idő elteltével kristályos állapotúvá válik. Ennek oka, hogy a mézben jelenlévő mikrokristályokhoz újabb szénhidrát és dextrin molekulák kapcsolódnak.

A kristályosodási hajlam függ a tárolástól (Hőmérséklet, hőingadozás) és a méz eredetétől (víztartalom, dextrének, poliszaharidok aránya stb)

Nehezen kristályosodik az akácméz, könnyen a hárs-, repce-, gyümölcsvirág mézek.

Vízfürdőben lassan felmelegítve a kristályok elbomlanak.

Kristályosodás.

A mézek legnagyobb részben egyszerű cukrokból, szőlő -és gyümölcscukorból állnak.

A természetes méz fajtától függően más-más arányban tartalmazza ezeket a cukrokat. Ha a mézben több a gyümölcscukor (fruktóz), akkor sokáig folyékony marad. Ha a szőlőcukor tartalom a jelentősebb, akkor a méz hajlamos lesz "megfagyásra", kristályosodásra. Ilyenkor a méz egy idő után elkezd homályosodni, majd kisebb-nagyobb kristályok jelennek meg benne. Végül az egész megkeményedik.

Ez a változás teljesen természetes jelenség, és csak fizikai hatása van. A méz beltartalma továbbra is teljes értékű.

A kristályos mézet meleg italok ízesítésére használva könnyen feloldhatjuk, de kanállal fogyasztva a beteg torkot is jobban takarítja kristálydarabkáival. Csak olyan edényben kell tárolni, amiből könnyen kiszedhető.

Ha viszont újra folyékonnyá szeretnénk tenni, megtehetjük vízfürdőben, folyamatosan kevergetve és maximum 40 Celsius fokig melegítve a mézet. Efölött a méz beltartalma is károsodik.

Ha nem fogyasztjuk el időben, van egy kis plusz munka a kristályos mézekkel, de sok különleges íz marad számunkra ismeretlen, ha elutasítjuk a kristályosodó mézeket emiatt az apróság miatt.