Étteremben meg kell szagolni a bort mielőtt beleiszok? Mit kell mondani és pontosan csinálni?

Mojjo, tárgyi tévedések kiigazítását szívesen fogadom, ellenkező esetben felesleges hőzöngeni. "Jó" kis csaták ezek az önérzettel. Mi a gond azzal, hogy komolyak? Mi a gond a csillagokkal? Merő kíváncsiságból megkérdeztem. Még arról sincs fogalmam, hogy passzol-e ez a kérdés egyébirányú eszmeiségeibe, te egybe vetted? Vagy külön? Hogy a vérlázítóbb az írásom? Egyáltalán miért az?

Ja hogy a Bikavér. Olyan szinten elcsépelt termék lett és tán volt is mindig is, hogy az már fájó. Mindenki ezt ajánlja, ha kell, ha nem, ha odavaló helyhez, adott ételhez, adott személyhez. Mindegy, az jó lesz. De legalább nem Dankó Pista, nem de bár? Nem mindenki fogzománca bírja azokat a savakat, nem mindenki gyomra bírja. Nem megy minden húshoz, minden fogáshoz. Ennek ellenére úgy forog közszájon, hogy AZ JÓ. Még a leggyérebb évjáratok is. Ilyenkor mindig megkérdezem: mitől jó, mert azt ismered? Igen, általában attól jó... De ez nem tényeket tükröz, hanem hozzánem-értést. De tudod mit mondok erre? Természetesen, még ezzel sem lenn baj! Az olyan reakciókkal van baj, mint - gondolom - a tied is, ahol a továbbiakban már önérzetekkel beszélget az ember, nem pedig a másikkal. Nincs univerzális jóság, sem borokban, sem másban csak univerzális felületes tudás! Na az viszont egyenletes tud ám lenni. Mondom, nem baj, de lehessen már ellent mondani, informálni, nem pedig bűnösként dohos cellákban rothadni ama tényállás miatt, hogy mer billentyűzetem, meg érzékelésem lenni, a cudar életbe is.

Ugyanez az édessel. Ha valaki odáig jut, hogy édes, attól jó, mert édes, azt a személyt minimálisan műértő egyed hát.. nem fogja értékelni. Több nyitottságot, kevesebb felesleges önérzetet. Ha aki többet borozott már, átlátja, hogy miért olyan édes az édes az azt kedvelők számára, az is lássa át, hogy mitől jó a száraz vagy mitől nem való minden mindenhova. Ez így fair, nem?

Testes-gyömülcsös, is olyan, mint a horoszkóp: kis túlzással mindre illik, mind ezt mondja, mind ezzel sziporkázik, tán csak a feltűnően cingárak foszthatók meg a lehetőségtől, hogy a testességet rá ne húzzák szerencsétlenre. Nem akarom elvenni senki szórakozását, de engedtessék meg, hogy kiborulgassak azon, amin nekem tetszik. Azt is magamban. Inkább segítségbe oltva az egészet. Ha ezzel gond van, nem tudok vele mit kezdeni.

Tulajdonképpen mindent lehet, de nagyságrendekkel jobb borok vannak a Bikavérnél és én valahogy ellene vagyok annak - amint a popzenénél is - hogy egyvalami nyüstöljünk a végletekig, csak azért, mert félszegek/lusták vagyunk szélesíteni latókörünk, mert szégyenlünk tanulni vagy mi és egyéb furmányos, berögzült "jó" okokból kifolyólag. Mert annyi minden van még, amit megízlelhetünk! Szerintem ez egy nem is túl rossz érv a kitekintésre.

A másik fele meg hogy nem gondolom, hogy azzal alapít közös almot az ember, aki boroskólával indít, ha nem olyan az ember. Szerencsésebb fölé lőni a dolgoknak picivel, mint alá. Mert alá nagyon alá lehet. Meg aztán próbáljunk meg fejlődni - mert az ízléssel, ízleléssel is eljátszható ez, bizony, tanítható - a másikat is ilyen irányokba terelgetni, megnyitva ezzel a lehetőséget a mind nagyobb élvezetek elérésére.

Csupa jó érvem van, nagyon király vagyok. Ez irónia volt. Igen.

Kedves alloka!

Köszönöm a részletes választ!

A csillagokkal az a gond, hogy kishazánkban értelmetlen feltenni azt a kérdést, hogy "hány csillagos", max annak van értelme, hogy csillagos-e. Nincs ugyanis kétcsillagos éttermünk, háromcsillagos meg pláne nincs. (Feltételezhetjük persze, hogy valamely két- vagy háromcsillagos étterembe készül a kérdező valahol külföldön, de ennek az esélye finoman szólva elhanyagolható.)

Bikavér... nos az egri bikavér majdnem annyira sokféle terméket takar, mintha mindössze annyit mondanánk, hogy vörösbor. Van jó, rossz, nagyon jó, nagyon rossz, olcsó, drága, rendkívül drága, könnyed, feszes, inkább savakra, mint tanninokra építő, gyümölcsös (igen, gyümölcsös), van mélyebb, tanninosabb, jóval kevésbé a primer jegyekre építő bor. Mindenféle. Épp ezért alkalmatlan branddé kinőni magát, bár kezd tisztulni valamelyest a kép az utóbbi években. (Főleg a jelenlegi 3 lépcsős egri eredetvédelmi rendszerben, ami alkalmas arra, hogy kissé tisztítsa a képet- klasszikus, superior - grand superior, mindegyik a maga termékleírásával.)

Ha valaki azt mondja, hogy márpedig a bikavér nem jó, vagy csak utal rá, hogy márpedig olyat ne kérjünk, nekem az utal tudálékoskodó amatőrizmusra. Elnézést, kemény kifejezés, de csak kölcsönvett, a te tolladból. Akarom mondani, billentyűzetedről. Pont arról van szó, hogy ez nem informálás volt. Ez félreinformálás volt. Ismételten: hasonló a helyzet, és hasonlóan hangzik, mintha azt írtad volna, hogy vörösbört ne kérjünk és ne is fogadjuk el, ha azt ajánlják. Értelmetlen, és félrevezető tanács. Kellő magabiztossággal mondva pedig nekem azt üzeni, hogy az illető a nemtudását, téves infóit akarja másnak átadni. Ez nem jó. Elnézést, ha keményen szóltam, kérdeztem.

Érdekes olvasni, hogy célzol a bikavér savasságára. Ez is felületes ismereteket, vagy tévinformációkat jelent. A bikavér nem kell, hogy savas legyen. Lehet az. Lehet olyan, hogy leszedi a fogzománcot. De lehet alacsony savú, amiben ráadásul az almasav 100%-ban le lett bontva, tehát a legkarcosabb, élesebb sav jelen sincs benne, semmilyen mennyiségben. (Nem, nem feltétlen vegyészkedéssel, teljesen természetes úton is le lehet bontani az almasavat.) És igen, vannak ilyen bikavérek is szép számmal.

Gyümölcsös: ez azt jelenti, hogy a borban leginkább a primer jegyek a meghatározók. Teljesen valid, érthető, okés leírás egy borra. De egyébként még úgy is, hogy leginkább primer jegyek a meghatározók, lehetnek olyan borok, amik igencsak kevéssé gyümölcsösek, inkább az ásványosság jellemző rájuk. Sok olaszrizlingre, vagy furmintra igaz ez pl. Szóval nem, bőven nem húzható minden borra rá, hogy ez milyen gyümölcsös, és igen, teljesen hasznélható információt közöl, ha elmondjuk, az a vezető aromajegye egy bornak. Nem segítség, ha azt mondod, hogy márpedig ilyet ne mondjuk. Ez nettó félrevezetése egy borokhoz nem értő embernek, aki majd nem mer teljesen rendben lévő megjegyzéseket tenni egy borra, neadjisten akár lenézi azt, aki megteszi, mert valaki azt mondta neki, hogy ilyet csak a tudálékoskodó amatőrök mondanak rá. Nincs így, kicsit sem...

Testesség: dettó. Nem is értem, azt akarod vitatni, hogy nem létezik olyasmi, hogy egy bor könnyedebb, vagy éppen testesebb? Lendületesebb, vagy éppen nehezebb? Az, hogy testes egy bor, azt fejezi ki, hogy ez utóbbi. Egy könnyed, full reduktív borra igen nehezen használható, egy barikkolt bornál meg valószínű, hogy testes lesz. Teljesen rendben lévő megjegyzé ez is egy borra, és ismételten: nagyon nagyon nem húzható rá mindegyikre. Ami azt illeti, a test nagysága egy igen komoly differenciáló tényező. Nem mellesleg, ha olvastál már szakszerű leírást a borról, mindig kitér szinte a test nagyságára. Pl közepesnél valamivel kisebb test, könnyed test, vagy éppen nagytestű. Abszolút rendben van.

Na, megint visszajött a Bikavér témája. Egészen olyan érzésem van, mintha azt hinnéd, hogy az egy konkrét bor. Vagy legalábbis egy egységes stílust mutató házasítás. Ezek után minimum vicces azt olvasni, hogy a bikavért kérő emberekre sütöd rá a tudálékos amatőrizmust, amikor magad produkálod azt.

Csak, hogy párat említsek: St. Andrea Merengő, Hangács, Áldás (ez utóbbinál ne 2012-est lehetőleg), Gál Tibi Titi, Bikavér superior, Nyolcas Ádám Bikavér, Bukolyi Marcell Bikavér Selection. Ja igen, kimaradt a St. Andrea Nagy-Eged Hegy nevű bikavére, ami konkrétan a magyar vörösborok legtetején trónol, a top pár magyar vörösben simán ott van. Mondjuk a maga cca 26 ezer forintos palackárával ez el is várható. Csak kicsit nem Dankó kategória...

Már csak egy kérdésem maradt: miért is olyan édes az édes? :) Mondjuk egy késői szüretelésű bornál, meg egy Tokaji Aszúnál, ha fel tudnál világosítani, erre is nagyon kíváncsi lennék :)

Összességében: több alázatot, jobb felismerését annak, hogy meddig terjed a tudásod, több utánanézést, ha tanácsot adsz, és máris kevesebb a tárgyi tévedés. De nem a tárgyi tévedéssel vannak a bajok. Hanem azzal, hogy igen kemény negatív jelzőkkel illetsz olyanokat, akik teljesen korrekt borokat kérnének, vagy éppen korrekt jelzőket használnának azokra. Ez pedig vérciki.

Kedves alloka!

Oké, azt megértem, hogy ne használjon kifejezéseket, ha még nem érzi teljes biztonsággal, hogy mit is takarnak - de nem igazán ezt írtad. Két konkrét kifejezés kerülésére hívtad fel a figyelmet, mert szerinted amatőrizmusra utalnak. Nem utalnak arra. Ha így értetted, ahogy most az utolsó hozzászólásodban írod, bár nem értek vele teljesen egyet, ez egy tárgyi tévedéstől mentes, korrekt vélemény - a baj az, hogy nem ezt írtad.

A holnapi válaszodat várom és köszönöm!

Nem tudom, nem vagyok meggyőzve... fentebb írtad, hogy ezek a jelzők kis túlzással mindenre ráhúzhatók, pedig nagyooon nem. (Pont ezért buktathatják le azt, aki csak rámondja valamire, miközben nincs mögötte valós tudás és tapasztalat. Én egyébként ebben sem látokkivetnivalót, ha az akkori tapasztalatával valakinek egy bor testes, vagy gyümölcsös, pedig vékony, és neutrális/minerális, mondja ki nyugodtan. Nem biztos, hogy tudálékoskodik, csak lehet, hogy addig még az adott bornál és vékonykább és kevésbé gyümölcsös tételekkel találkozott. Nincs ezzel semmi gond. Mindenki mondja, amit érez az adott borban, őszintén, anélküli aggódás nélkül, hogy azért bárki lenézné - nekem ez a természetes.)

Egyébként pedig ezt írtad:

"soha ne használd a testes és a gyümülcsös jelzőket. Tényleg, bármi mást, csak ezeket ne. Lerí róluk a tudálékoskodó amatőrizmus."

Ebben nem az van, hogy ja, amúgy ezek teljesen korrekt jelézők, csak helyükön kell tudni használni. Azt írtad, hogy ezekről tudálékoskodó amatőrizmus rí le. Nem rí le ilyesmi.

Mindenesetre szerintem a test és gyümölcs dolgát túlbeszéltük. Az egri bikavér dolga izgalmasabb. Konkrétan úgy érzem, hogy azt hiszed, hogy lehet a egri bikavérről, mint egy egységes, vagy legalább többé-kevésbé egységes valamiről beszélni. Pedig egri bikavér néven a legkülönfélébb borokat palackozzák. Van persze pár alap házasítási, meg érlelési szabály, amit be kell tartani, hogy az egri bikavér nevet a palackra lehessen írni, de ettől ilyen néven forgalmaznak borokat a (majdnem) legrosszabbaktól a (magyar viszonylatban) konkrétan legjobbakig. A legkülönfélébb stílusokban. Nem lehet egységes véleményt mondani "a" bikavérről - max egy konkrét darabról.

Az édes boros eszmefuttatásod szintén érdekelni fog...

Idézek tőled:

"Testes-gyömülcsös, is olyan, mint a horoszkóp: kis túlzással mindre illik"

Most meg azt írod, persze, hogy nem lehet mindenre ráhúzni... nem képviselsz túl konzisztens álláspontot... De mindegy is, oké, legyen, rosszul fogalmaztál és/vagy én nem tudok mondatot értelmezni, van ez így, ugorjunk. Jó, hogy beosztottuk, legalább van ma is miről beszélni :)