Szerintetek a jó bor kulcsa az, hogy a legdrágább, legminőségibb felszereléssel készítik?

Egyáltalán nem. Sőt.

Egyébként ez a kérdés extré nehéz, könyveket lehetne teleírni vele - mint ahogy teszik is sokan.

Ha nagyon egyszerűen akarnám megfogalmazni a nézeteimet ezzel kapcsolatban, akkor Ludányi Balázstól (Centurio borbirtok, Mátra) nyúlnék egy mondatot, szerinte a jó bor készítésének a titka:

"A szőlőben maximalizmus, a pincében minimalizmus."

Mit is jelent ez? Azt, hogy a jó bor kulcsa a jó minőségű szőlő. Triviálisan hangzik, mégis igen kevesen fogják fel, vagy követik. Jó minőségű szőlőt előállítani meg pláne nem egyszerű munka - millió változós egyenlet, és kőkemény tudást, akarást, odafigyelést és rengeteg mennyiségi áldozatot követel.

Csak, hogy pár dolgot említsek, aminek nagy jelentősége van: termőhely (!!!), tőketerhelés, zöldmunkák, növényvédelem, szüreti időpont megválasztása.

Igény szerint lehet írok majd erről bővebben (meg akár pincemunkákról, és azok jelentőségéről), de a legjobban és legtömörebben tényleg Balázs fogalmazta meg - gyönyörűszép, egy mondat, a névelőket leszámítva négy szó, és minden benne van.

Ja igen, a pincében minimalizmushoz rész jelentéséről nem írtam, csak a szőlőben maximalizmuséról. A pincében minimalizmusnál arról van szó, hogy a lehető legkevesebb beavatkozással, a lehető legtermészetesebben születhessen a bor. Ez ugye pont nem a legdrágább felszereléseket igényli. Egy spontán erjesztett, esetlegesen spontán almasavbontott bor aromagazdagsága, összetettsége nagyságrendekkel meg fogja haladni egy irányítottan erjesztett, agyonfajélesztőzött, enzimezett, starterkultúrázott borét. Az intenzitása nem feltétlen, persze, de a rétegzettsége, összetettsége mindenképpen. Ehhez persze kockázatot kell vállalni a termelőnek, de hát aki mer, az nyer.

Ismételten: igény szerint szívesen írok erről többet, de akkor az hosszú lesz :)