Melyik kedvenc szőlőtök és melyik borvidékről?

Szia!

Őszinte leszek, a félédes vörösnél megrettentem, olyannyira, hogy belém is akadt a szó. Nem azért, mert úgy gondolnám, hogy a félédesség miatt egy ilyen bor gejl, vagy bármilyen egyéb okból gáz dolog lenne félédest inni. Nálam is pihen egy félédes vörös, de azt 6ezer környékén vettem, és kb itt van elásva a kutya. A félédes vörösök kb 99%-a édesített ipari "bor", ami nagyon-nagyon alacsony minőséget képvisel, azok pedig, amik értelmesek és jók, amik természetes félédes vörösök, megfelelő egyensúllyal, megfelelő szőlőből, azokat igen drágán mérik a ritkaságuk miatt. (Ha sacc/kb olyan 5 évente, egy vagy két pincének sikerül idehaza - igen, az egész országban! - valami kisebb tétel természetes és minőségi félédes vöröset csinálni, akkor már jók vagyunk.)

Bővebben itt már írtam a témáról a négyes hozzászólásban:

http://www.gyakorikerdesek.hu/etelek-italok__bor-sor-rovidit..

Viszont kíváncsivá tettél, őszintén... milyen félédes vörös volt az, amire azt mondtad, hogy ez jó, klassz, iható, ami neked tetszik?

A kérdésedre válaszolva, döntő többségben magyar. Elővéve az idén általam vett borok listáját, 37 palackból mindössze kettő volt külföldi, egy olasz és egy spanyol. Időről időre azért veszek külföldit is, de idén ez a szokásosnál jobban alul van reprezentálva. Nem azért, mert úgy gondolom, hogy a magyar borok jelentenék a bortermelés csúcsát... ami azt illeti, pont ellenkezőleg, sajnos, főleg egymás mellett kóstolva őket, azonos fajtán és árkategórián belül maradva is, azt kell látnom, hogy a magyar borok nagyon - vörösborok esetében egyenesen megalázóan - le vannak maradva a külföldiekkel szemben... Viszont a magyar borászokat ismerem - legalábbis elég sokat - így egy személyes pluszt is jelentenek a boraik, valamint érdeklődés terén is jobban érdekel a magyar helyzet, a magyar borok, na meg a fene belé, csak a magyar borágazatot szeretném támogatni, nem a külföldit.

Kedvenc szőlőfajta/borvidék párosítást nehezen mondhatnék, főleg, hogy ez - különösen itt, Magyarországon - egy nagyon aluldeterminált dolog. Nem úgy működik, hogy leveszek egy ananászlevet a polcról és tudom, hogy milyen íze van, és miben különbözik a baracklétől... két somlói furmint egymástól lehet olyan távoli, hogy az ember nem is hinné, hogy azonos a fajta, meg borvidék, pedig Somló még egy karakteresebb vidéknek mondható... (Pl: Kreinbacher St Ilona 2012 somlói furmint, vagy Hollóvár pince 2008 somlói furmint egymás mellett... tökmás bor. De lehetne más fajtával, meg ugyanazon évjárattal is, pl Tornai Friss Juhfark 2013, vagy Somlói Apátság Pince Juhfark 2013 - ég és föld, nem két különböző ananászlé, hanem ananászlé, meg baracklé...)

Ha azt mondja valaki, hogy sporpni kékfrankos, szekszárdi merlot, akármi... annyiféle bort takar, hogy egyszerűen nem lehet azt mondani, hogy na, ezt szeretem, mert nincs jelentéstartalma, konkrétan semmi. Konkrét borokkal esetleg.

A magam részéről, általánosságban beszélve azt mondom, hogy az ország maximum a hazai fehérszőlő-fajtákkal tud kitörni a gyenge középszerűség, és az ezzel együtt járó nemzetközi érdektelenség béklyójából. (Igen, a magyar bor mindösszesen Magyarországon világhírű, a világ minőségi borfogyasztó bortérképén nem vagyunk fent.) Különösen a furminttal, hárslevelűvel. Lenne potenciál a juhfarkban is, mert a kemény, férfias karakter (ami simán euferizmusa az éretlen szőlőből készült, kegyetlen savas, rossz egyensúlyú bornak) egyből eltűnik, és igen kellemes, ásványos-virágos-mézes ízkavalkádnak adja át a helyét, amint érett szőlőből csinálnak juhfarkot. Viszont a juhfark termőterülete kb semmi, talán száz-százötven hektár körül (lusta vagyok most rágooglezni), szóval ez a fajta itt elbukta a harcot. Hárslevelűből, de különösen furmintból van elég. Tokaj nagyon ráfeküdt a száraz furmintokra, remek száraz borok készülnek (Balassa István, Demeter Zoli, Kikelet Pince, Homonna Attila, Bodó-Bott házaspár, és még lehetne sorolni) furmintból, amik nemzetközi szinten is elfogadhatónak mondhatóak már. Pár furmint-hárslevelű küvé kóstolása után azt mondanám viszont, hogy még egyensúlyosabb, elegánsabb borok születhetnek a két fajta házasításából, mint pusztán a furmintból... A furmint és hárslevelű nem csak Tokaj, hanem a fentebb említett Somló hagyományos fajtái is, és ott is készülnek igen szép tételek belőlük (Somlói Apátság Pince, Györgykovács Imre, Barcza Bálint és még lehetne itt is sorolni). Szóval egyelőre ezt a két fajtát látom kitörési pontnak, és ezzel szoros párhuzamban ezt a két borvidéket. Esetleg Badacsonyt... csak a Balaton mentén a fajtaösszetétel nem a legszerencsésebb... olaszrizling, olaszrizling mindenhol. Korrekt bor simán lehet belőle, még átlagon felüli is, bár azért igencsak meg kell dolgozni... de nagyszerű bor, stabilan, ami alkalmas az országnak kitörési pontként, na olyan aligha...

Szóval dióhéjban így ennyi :)

Szia!

Nagyon szívesen. :)

Egyébként, bár Tokajban látom leginkább a nemzetközi kitörés lehetőségét, én magam, szubjektív okokból, Eger fan vagyok maximálisan. :)

Több kedvenc sorban:

neszmélyi és etyeki sauvignon blanc, irsai

somlói furmint

szentgyörgy hegyi olasz rizling

mátrai cabernet franc

szekszárdi, egri kékfrankos

pannonhalmi olaszrizling

pécsi, villányi syrah

kunsági kövidinka

Külföldi:

Western Cape - pinotage

California - zinfandel és ruby cabernet, grenache

Chile - Cabernet *

Francia - grenache és syrah (Côtes du Rhône) valamint fehér pinot noir chardonnay (Champagne)

Magyarból kihagytam a pécsi cirflandit.