A magyar gyogynoveny likorok, miert nem lettek olyan vilaghiruek, mint a jager?

1. Az Unicumon kívül eleve nincs is itthon olyan ismertebb növénylikőr, ami értelmes színvonalat ütne meg (már a Nextet is határesetnek mondanám). A mai Hubertus csak egy kivonatokból kutyult rossz vicc, szép üvegbe töltve. Egyes pálinkafőzdéknek vannak jó növénylikőrei, de azokat még itthon is kevesen ismerik.

2. A világhírű márkákat a marketingosztály teszi világhírűvé, nem pedig az „utánozhatatlan ízük”. A titkosreceptesdi csak parasztvakításnak van, nem olyan nehéz egy finom receptet összerakni. (A sok Jägerutánzat sem azért gagyi, mert nem lehet leutánozni, hanem mert azok eleve rosszabb minőségű likőrök). Mondj egy világhírű italt, aminek nem nyomják orrba-szájba a reklámját... naugye. A Zwacknak nyilván nincs pénze arra, hogy bevásárolja az Unicumot a fél világ bárjaiba.

3. Az Unicum rétegízlést szolgál ki, átlagos ízléssel semmit nem érezni benne a tárnicsos keserűség mögött (mondjuk lehűtve meg végképp nem, mégis úgy isszák a legtöbben, höhö). Összességében kevésbé populáris ízvilág, mint akár a Campari, ráadásul koktélokban sem használható olyan jól. Eközben a Jägermeister (a többi növénylikőrhöz képest) egy ízetlen édes szmötyi, amit minden 15 éves kislány meg tud inni.

A ma ismert gyógynövény likőrök többségének egyetlen erénye van: odaírhatják a címkére, hogy xxxx óta, és ettől rengetegen hasra esnek.

Ha komolyabban belegondolsz, bármelyik ilyen likőr mellett kreálhatnánk egy sajátot, egy jobbat. Hogy az unikumnál maradjunk, majdnem teljesen nyilvános a receptje, elolvashatod a likőripari kézikönyvben - 3 alkotó kivételével, amiről szívesen nyilatkozom privátban - de nem gondolom, hogy egy titkos recept ismeretében világhírűvé válnál.

Egyrészt mert ezek a likőrök semmi másra nem építenek, mint a köréjük font misztikumra, másrészt mert valójában épp annyi a gyógyhatásuk, mint pl egy csalánteának.

Konkrét kérdésedre válaszolva mi nem iszunk ilyen vackokat.