Hogyan Készül a házi bor? Nem az kell amelyiket a gépek csinálnak hanem amit még régen papám és dédpapám is csinált.

Hát én csak a férjemnek segédkeztem,erre emlékszem:leszedtük a szőlőt,kézzel hajtós darálón ledaráltuk eg nagy hordóba,onnan átszedtük az egészet a szőlőprésbe,azzal lepréseltük,a bort 50 literes üveg hordókba raktuk,a cefre meg ment pálinkának.Utána vmennyi idővel,ment a férjem lefejteni,ami azt jelenti,h átöntötte a bort palackokba,h letisztuljon.Ja és a hordót nem szabad

bedugni,mert szétrobban a keletkező CO2-tól

Mesélek róla.

A szőlőt hagyományos tőkefejes művelési módon termesztették.

A beérett termést vödrökbe szüretelték, a sorok közül faputtonyban hordták ki a férfiak.

A puttonyból a lovas szekérre illeszkedő, ún. tarcali csillékbe került, ez egy "V" alakú vas csille, egy szekéren kettő fért el, így szállították haza a szőlőhegyről.

A daráló, és prés kölcsönzésére külön kis "vállalkozások" voltak, minden faluban volt néhány. Időben le kellett kötni az eszközt, hiszen sokan használták.

A daráló lelke, két egymással szembe forgó bordázott henger, ami megroppantotta a szőlőszemeket. Természetesen a kocsány különválasztás még nem működött, ettől aztán jó savas, "karcos" borok születtek..

A darálót kézi erővel hajtották, nagy lelkesedéssel.

A lezúzott szőlőt úgy szikkasztották, hogy egy alkalmas, kis fűzfakosarat nyomtak bele, amiben a must összefolyt, de a törköly kívül maradt, majd kimeregették amit tudtak, ez volt a színmust, az össz lémennyiség 30-40%-a.

A kölcsön prés mellé, kölcsön mustfokoló is dukált, ezzel megmérték a színmust cukorfokát. (ez ment ki a köztudatba, "Jánosék 17 fokos szőlőt szüreteltek!". Amit a présmusttal való keverés jól lehúzott, de erről már senki sem beszélt..))

A szikkasztott szőlő a présbe került, ahol gondosan kipréselték, majd az előkészített (kiforrázott, szikkasztott, kénlappal kezelt) hordókba töltötték, a hordó 2/3-áig, a forrásra helyet hagyva. Ekkor került bele

-újabb fokolás után- a "kabai napfény", vagyis a mustban feloldott cukor. Nem vitték túlzásba, olyan 18 mustfok már megfelelt, hiszen a magas savtartalom tartósította a bort.

A zajos erjedés után már bátran kóstolgatták a "murcit", ami még zavaros volt, de kicsit édeskés, "itatta magát", ám gyakran eredményezett nem várt mutatványokat.))

Az első fejtést karácsony hetében volt illendő elvégezni, hiszen a bor "annál jobb, minél tovább szívja az anyját", vallották. Ma már tudjuk, hogy a fejtést a forrás befejeztével azonnal el kell végezni, mert a seprőben lévő fehérje bomlástermékei károsak a bor fejlődésére.

A lefejtésnél semmi extra, egy pálcára kötött gumicső, ami a seprő szintje felett 2 centivel volt rögzítve.

A lefejtett bort az újra kimosott hordókba töltötték, most már színültig, és itt várta sorsának beteljesülését.