A pálinkát le kell tisztázni mégegy főzéssel?

Ha 60 fokos lett az alszeszed, akkor nagyon (!!) hamar álltál le a főzéssel, ott maradt egy csomó alkohol a cefrében.

Ha neked így is ízlik, akkor nem kell... ha lehetne jobb is, akkor finomítsd le.

A cefrefőzésnek az a célja, hogy az összes alkoholt kinyerd. Addig érdemes főzni, amíg nem jön olyan kevés szesz, hogy kár a tüzelőért. Mondjuk ha se keverő nincs benne, se nem duplafalú, akkor veszélyes az odaégés, igen.

Ha 65-ön indult és 25-ön álltál le, akkor milyen feltéttel főzted, hogy 60% lett a végeredmény?

Cefrefőzésnél egyébként nincs elő- és utópárlat, olyat csak finomításkor kell elvenni. Ha kétszer veszel el, az seízűvé teheti a végeredményt. Hallottam olyanokról, akiknek az alszesz jobban ízlett a kész pálinkánál, aztán kiderült, hogy ezért...

Valószínű 50 fokos de 25 százalékig ne engedd az már nem finom.

Jobb ha megállsz 40.-nél onnan már csak pár deciliter jön.

Amúgy ne főzd mégegyszer.

Olyan cefréknél, ahol a gyümölcs cukortartalma alacsony, ott nem lehetetlen, hogy 65-68 alkoholfokkal indul el az előpárlat, de nem ez a jellemző.

A cefre főzésénél (az első főzésnél) az a cél, hogy minden alkoholt kinyerj! Ha nem keverős a főződ, akkor sem feltétlen ég le a cefre. Figyeled a cukorfogyást a cefrében, és törekszel arra, hogy a lehető legtöbb cukor alkohollá alakuljon, ezt lehet segíteni már az édescefréhez hozzáadott élesztőtápanyaggal (és természetesen fajélesztővel), majd lehet később is, az erjedés során adagolni élesztőtápanyagot, főleg ha azt tapasztalod, hogy még sok cukor van a cefrében, de az erjedés már nem túl intenzív. Törekedni kell arra is, hogy az erjedéshez a környezeti hőmérséklet legyen közel azonos nappal és éjszaka. Hidegebb időben érdemes hidegtűrő élesztőt alkalmazni. Azok a cefrék, amikben több a bennmaradt cukor, hajlamosabbak a leégésre. Továbbá lehet a cefrét hígítani vízzel, ez is csökkenti a leégés kockázatát. Lehet vásárolni leégésgátlót is, ami az üst aljában elhelyezett "rács", ez nem engedi, hogy az üst aljára szárazanyag kerüljön, így csökkenti a leégés esélyét.

Az első főzést érdemes addig folytatni, amíg a lefolyó párlat az üst kupolájára öntve meggyullad! A 2. főzés során az alszeszt ki kell higítani 25 alk. fokra vagy az alá! A párlatot pedig már 60-55 alk. fok környékén sűrűn kell vizsgálni és az esetek elsöprő többségében 50 alk. fok közelében már utópárlati frakció jelentkezik. Valaki kedveli, ha egy kicsit utópárlatosak a pálinkák, így nem lehet azt mondani, hogyha valaki nem így csinálja, az hibát követ el, mert neki nem hiba, úgy szereti. Ugyanakkor ki kell tapasztalnod, a te ízlésednek melyik megfelelő. Érdemes legalább egyszer így főzni, és nem kell sajnálni azt, ami még lefolyt volna, mert azt még ellehet venni ugyanúgy csak külön választva a többitől, külön edényben és lehet gyűjtögetni ezt egész évben. Az utolsó főzés után pedig elő lehet szedni, le kell fokolni ugyanúgy 25 alk. fok alá, és lelehet főzni mégegyszer. Ennél is van ugyanúgy elő- és utópárlati frakció. Lesz belőle egy kicsit jellegtelenebb "vegyes" pálinkád.