A "Volt egyszer egy Vadnyugat" című film egyik kultikus jelenetében, a Monument Valley fogadójában a törvényen kívüli Cheyenne gint kér. Milyen lehetett az a gin? Volt-e valamilyen ízesítése? Milyen erős lehetett?

Milyen választ vársz erre a kérdésre?

Egy film jelent... arra vagy kíváncsi, mit használtak a forgatáson?

Lehetett az valódi gin, de ha a rendező úgy döntött, hogy a forgatáson nincs alkohol, lehetett az víz, vagy rábízta a stábra, és ma már kinyomozhatatlan mi volt a jelenetben.

Az „1800-as években a Vadnyugaton” igen sokféle gint ittak, mert a vadnyugat kora igen hosszú idő, a vadnyugat is kva nagy terület volt, ráadásul akkor is léteztek jó minőségű és teljesen alja ginek is, és éppen az 1800-as években fejlődött ki a modern szeszipar. (Azt pl. jóval szorosabban be lehetne lőni, hogy 1930-2030 között milyen gineket isznak az egész világon.)

Már az első amerikai szeszfőző kézikönyv is leírja az 1800-as évek elején, hogyan kell rendes, illetve kimondottan minőségi gint csinálni, az főleg annyiban különbözött a maitól, hogy az alapszesz változó tisztaságú fehér whisky volt, míg a ma ismert ginnél majdnem mindig szabályos finomszesz (azaz vodka).

A késő 19. században megjelent a finomszesz (még ha nem is a maival egyenértékű), illetve elterjedt a mesterséges aromákkal készült kommersz szesz is, ami a "gin" esetén általában terpentint tartalmazott.

Hogy a filmbeli gin jó gin akart-e lenni, azt megint nem tudjuk, mert a forgatókönyvírónak valószínűleg halvány fogalma sem volt róla, hogy akkoriban a márkás, gyárilag palackozott ital mind prémium kategóriás volt, az olcsót pedig kimérve forgalmazták. A western műfajában (mint ebben a filmben is) többnyire nem lényeges az igazi vadnyugat, hanem csak modern mese vadnyugati díszletekkel.

Az olcsó szesz többnyire gyengébb, vagy akár kimondottan vizes volt, készülhetett szeszgyárakban, szeszfőzdékben, de akár a kocsma udvarán is, és ilyenkor más-más módon volt rossz. A vadnyugat illegális területeket jelentett, tehát borzasztóan változó volt, hogy mi jutott el oda, vagy egyáltalán mire volt igény, és mivel nem volt hatóság, a kocsmárosok kb. azt csináltak, amit akartak. Ahol nem volt kontroll, ott akkoriban divat volt felvizezni az olcsó szeszt, és csípős adalékokkal imitálni, hogy erős.

Ízesítése pedig minden ginnek van, mert az egy ízesített szesz. A boróka kötelező, mellette pedig mindig is használtak egyéb összetevőket. Persze, akkor is előfordult, hogy atipikus ízeket adtak hozzá, pl. barackmagot.

Tegnap megnéztem a jelenetet. Nem tudom, mennyire volt szándékos, de a címkére whisky van írva és a folyadék jól láthatóan barna.

Mivel ez nem történelmi film (a spagettiwestern műfaja már egyáltalán nem a vadnyugatról szól, hanem a korábbi westernfilmek karikatúrája), a kézenfekvő értelmezés vagy az, hogy nem volt a lebujban gin, ezért whiskyt kapott, vagy az, hogy eredetileg whiskyt kért volna, de változott a forgatókönyv, és nem cserélték le a kelléket.

Ha a történelmi értelmezést akarnánk erőltetni (bár teljesen biztos, hogy nem ez volt a rendező szándéka), akkor kimért gin volna egy régi whiskysüvegbe töltve. Akkoriban a jobbfajta gint is gyakran érlelték (ha az alapszesz nem volt vodkatisztaságú, akkor jót tett neki az érlelés), és már akkor is úgy ment, hogy amiből az érlelt számított jónak, abból az olcsót is gyakran barnára festették. (Én mondjuk nem fogadnék rá, hogy a ginek valaha is barnák lettek volna, főleg nem a 19. század végén.)

Mivel a történet egyébként 1870 után játszódna, itt már több különböző olcsó gin elképzelhető, de ami töményet ilyen lepusztult kocsmában adtak akkoriban, azt én komolyan nem merném lenyelni.

Amúgy vannak jó erős ginek, nekem pl. a Plymouth Navy Strength 57% hígítás nélkül is ízlett, persze nem kell egyben lesatuzni :) Nem egy cifra gin, egyszerű hagyományos boróka/koriander stílus, de jól meg volt csinálva.

Amerikai ginből nem tudom, mik vannak itthon, pl. a Seagram's, az egy elég fapados márka, akár még hasonlíthat is arra, amit akkoriban egy-egy századvégi amerikai nagyüzem előállított, legfeljebb tisztább valamivel.

A szeszfőzés tudományát is vitték magukkal a bevándorlók, és gyakorolták, fejlesztették azt az Újvilágban is.

Az 1800-as években már megvolt a technika, technológia a jó minőségű szesz lepárlásához, de még a 21. században is pancsolnak szeszes italokat, a 19 században is kotyvasztottak szörnyűségeket, ha abban alkohol volt meg is itták azokat.

A gin akkoriban már évszázadok óta ismert szesz, népszerűségének egyik oka, hogy sok esetben "ihatóbb" volt, mint az akkori gabonapárlatok többsége, olyan gabonából főztek szeszt ami a sör készítésére mem felelt meg.

Továbbra sem fogjuk tudni megmondani, hogy a filmjelenetben "mire gondolt a költő"

Az 1870-es években már a jó minőségű gin sem volt szenzáció, de kotyvasztották is.

A korszakot bemutató filmek pedig jellemzően romantizálnak torzítanak, azokat történelmi szempontból nem lehet alapul venni, ahogy már írták is, a jelenetben whiskys üveg van