Amerikában az alkoholtilalom idején meg tudta oldani egy átlagember hogy részegeskedjen?

A szesztilalommal leginkább azt érték el, hogy a szeszcsempészet hatalmas üzlet lett, a különböző maffia csoportok fő profilja lett a csempészet, a következménye pedig a konkurenciával leszámolás.

Aki inni akart megtalálhatta a módját, ott is alkalmazkodó képesek az emberek.

Kuba volt asz egyik külső forrás, a maffia családoknak helytartói voltak Kubában.

[link]

Meg tudta oldani, de a mindennapos részegeskedést többnyire csak zugkocsmákban. (Ezek nem mindenhol voltak annyira titkosak, jellemző volt pl. az olyan hely, ahová belépőt fizettél valami értelmetlen "látványosságért", és odalent a kezedbe nyomtak egy koktélt.) Ezekben egyrészt a cukorcefréből desztillált zugszeszt mérték, illetve mérgező denaturált szeszt (esetleg a rendes zugszesszel keverve olyan arányban, hogy ne legyen *annyira* mérgező, és ne vakuljanak meg a vendégek, de az is előfordult nem egyszer.)

Voltak persze rendes külföldi csempészwhisky, csempészrum is, de azt nem mindenki akarta/tudta napi szinten megfizetni.

Legális vendéglátóhelyekre nem igazán lehetett bevinni a szeszt (hacsak nem olyan drága helyekre, ahová nem járt akárki, és ahol kenőpénzre is bőven telt). Pont onnan származik az amerikai "happy hour" fogalma, hogy az éttermi vacsora előtt külön zugkocsmába kellett menni alapozni.

Heti-havi iváshoz pedig legális és "szürke" lehetőségek is voltak. A gazdagok eleve televásárolták a pincét a tilalom előtt, az sem volt törvénytelen. A gyógyszertári whiskyt meg gyakran az is kiváltotta, akinek nem kellett, mert jó felárral tovább tudta adni.

Olyan vidékek is voltak, ahol kb. az egész lakosság alkoholellenes volt, szóval valószínűleg nem mindenhol voltak zugkocsmák, de a nagyvárosokban nyilvánvalóan általánosak voltak.

Az nem igaz, hogy ugyanannyit ittak az emberek, érdemben csökkent az összfogyasztás, de ennél többet nem tudott elérni a szesztilalom, szóval már csak ezért sem volt értelme tovább fenntartani.

Azt értik igen kevesen a kora 20. századi szesztilalmakról, hogy a századfordulón a nyugati világ úgy itta a töményet, mint a vizet, és nem egy országban össznépi alkoholizmus volt. Ha ma is az lenne a normális, hogy átlag férfiember minimum fél liter töményet ver be naponta, akkor hirtelen megint jó ötletnek tűnne az a szesztilalom.