Nem találom a helyem az életben, mi a teendő?

Én abszolút megértelek, ugyanilyen érzésem volt az egyetemen, 1-2 ember kivételével senkivel nem váltottam egy szót sem, némán ültem ott egész nap, ha nem velük volt órám. Mondjuk én ott is hagytam azt az egyetemet, mert maga a szak sem tetszett, nem azt kaptam, amire számítottam, úgyhogy nálam ez a probléma nem lett megoldva. Középsulis barátaim egy részétől ugyanezt hallom, úgyhogy valószínűleg nem egyedülálló eset a miénk. De van olyan, aki nagyon is megtalálta, mert belépett egy diákszervezetbe, nem tudom ez neked opció-e, de akár működhet is. Vagy, ami nekem már régebb óta része az életemnek, a sport, válassz csapatsportot és menj el egy egyesülethez, lehet, hogy még az egyetemednek is vannak csapatai. Vagy akár olyan is jó lehet, ahol csoportos órák vannak.

Amúgy melyik egyetemre jársz, milyen szakra? Amúgy szívemből szóltál, eléggé olyan vagyok, mint te, szeptembertől új egyetemet kezdek, de nem nagyon hiszem, hogy más lesz a helyzet...

Ez ilyen sajnos, valamennyire az írás alapján hasonlítunk (kb a felében), de én ha találnék egy megbízható társat vagy barátnőt, akkor nem zavarna, hogy elmászkálunk stb. Csak sajnos ha nincs nagy pofája valakinek, azt észre sem veszik, de ezzel csak az a baj, hogy tényleg senki. Na jó, egy két kivétel van, de azok általában ilyen filantróp emberek, akik mindenkivel barátkozni akarnak és nem komolyabb, mélyebb barátságot kialakítani.

Én nem a BME-re járok, bár már voltam ott párszor egy kurzus keretében, így releváns véleményem nem lehet onnan.

Saját véleményem szerint az a legnagyobb probléma, hogy nincs egy központi vagy híres ismerkedős hely. Mivel én hosszútávra és komolyan keresek párt (barátnőt), ezért nyilván nem bulikban fogok összeszedni valami részeg csajt, vagy egy kocsmában sem ismerkednék.

Próbálok nyitott szemmel járni, de a vizsgák és zhk elveszik az időm 99%-át, így ha akarnék sem tudnék programokra menni, ami jó lehetne.