Mindig meg akartam felelni másoknak és ezért nincs fejlődés, mit tegyek? (bővebben lent)

Sok éven át aláztak meg kamaszként és úgy érzem, ez "beépült a személyiségembe", mindig mindenkinek meg akartam felelni, még ki nem mondott elvárásoknak is. El akarták hitetni velem, hogy engem soha sehol senki sem fog elfogadni, szeretni. Sokszor volt, hogy alaptalan dolgokat terjesztettek rólam és mások kitalációi miatt megvetés tárgya voltam, amikor pedig el akartam mondani az igazságot, az senkit sem érdekelt.

Általános - és középiskolában történtek ezek, életem későbbi szakaszában pedig olyan embereket találtam, akik rendszeresen kihasználtak (vagy anyagilag megkárosítottak, bizalmammal visszaéltek) és csak addig tartották velem a kapcsolatot, amíg segítségemre szükség volt. Barátaim soha sem voltak, én kiálltam azokért akiket barátaimnak hittem, ha értem kellett kiálni akár csak egyetlenegyszer, a "barát" soha sem vállalta.

Bármilyen közös együttlét alkalmával szinte minden pillanatban az hatja át a gondolkodásomat, hogy mindenkinek megfeleljek, nehogy túl hangosan mondjak valamit, nehogy bárki megharagudjon, nehogy bárki rámförmedjen... Soha nem tudtam elengedni magam és csak úgy lazán, spontán lenni.

Harmincas éveim közepén túl vagyok és úgy érzem: lelkileg semmit sem fejlődtem, ezek a gondolatok olyan szinten erősek, hogy fogságban tartanak.

Szakember sem tudott még egyenlőre segíteni.

Hiába keresek célokat, bármit, ezek a gondolatok erősebbek bárminél... Annak való tudatos tudása, hogy "senki sem tud mindenkinek megfelelni", "aki mindenkinek meg akar felelni az senkinek se tud, még önmagának sem" nem segítenek.