Hogyan lehet egy zsenivel élni együtt?

Hagyjuk már azt a förtelmes Agymenőket, könyörgöm...

Nem túlzás amúgy azt állítani a srácról, hogy zseni?? Miből gondolod, hogy érdemes rá ezt mondani?

Nekem két ismerősöm nagyon okos volt; lehet làtni ha valaki zseni vagy a közelében hár, AGYMENŐZÉS nélkül. Egyszerűen a viselkedése, a felfogása, a beszéde.

Nem éltem velük, de sokat voltunk együtt.

Kicsit bajkeverő volt az egyik, imádta áthágni a szabályokat. Mesélte, hogy az adrenalin kell neki. De hétköznapi dolgoknál.

Neki nem volt kihasználva a zsenialítása (különleges oktatás, stb). A tehetségéhez képest nem volt kihívás a tanulás.

Egyszer megkérdeztem, azt mondta magas pontot ért el régebben az iq teszten, de diszkréten megtartotta magának az eredményt egy "Nem emlékszem mennyit értem el a teszten." mondattal.

Bármiről lehetett vele beszélgetni.

Néha magába fordult, máskor nyitott volt; de a magányos pillanataiban sem zavarta el az embereket.

A barátaival kincsként bánt és nekik notóriusan becsmérelte a nem oly közeli ismerősök tudását - pl pionír helyett azt mondta, "pionitárius" vagy egy szóban felcserélt két betűt, stb.

A határokat ismerte, pl nem mászott a barátai aurájába, tudta, mikor kell meghúzódni a háttérben.

A hisztit nem szerette.

A másiknak azt hiszem 137 vagy 139 volt. 140 alatti, de okos.

Ő neki nagy kihívásokat adtak szülők, tanárok, iskolán belül s kívül... ami lekötötte.

Visszahúzódó volt, a szabályokat betartó.

jókat lehetett vele beszêlni, emellett sokat bohóckodtunk, nevettünk.

a hangulata nem ingadozó. Másokat nem becsmérelt a tudatlansága miatt.