Ti is haragot éreztek felnőttként, hogy nem volt fiatalkorotok? Több lenn

Tiniként elég sok okból kifolyólag nem éltem.

Egyetemista koromban már bele voltam ragadva egy olyan társaságba (gimis kor alatt megismert, egyetem alatt tágított baráti kör), ami nagyon konzervatív, nem ivós, nem bulizós, nem éjszakázós. Tea és társasjáték.

Ráadásul nem akarok bántó lenni, de úgy érzem, ez a társaság nemcsak a buliktól zárkózik el, hanem nehezen is lépnek ki a komfortzónájukból, nem mernek nagy lépéseket tenni, nem nagyon próbálnak ki új dolgokat, még egy új beülős hely is nagy lélegzetvétel számukra...

Mondjuk partyzós sose voltam, de iszogatásban benne lettem volna többször, éjszakázás, piknik és közben iszogatás stb...

Ott álltam 'furcsa' emberként, beleragadva ebbe a körbe (néhány jó barátot szereztem onnan, de úgy maga ez a kör már nincs meg), innen kilógva, a bulizósoktól is kilógva, gátlásokkal tele, 0 önbizalommal.

Egyetem után családi gond, majd munka, munka mellett a mai napig tanfolyamok, jogsi, nyelv...

Mára még lazább lettem, az akkorihoz képest több önbizalommal, kevésbé furcsaként, néha szeretek változtatni vagy kilépni a komfortzónámból.

De a baráti kör egy részével eltávolodtunk, másik részével tartjuk a kapcsolatot, de megvan a magunk felnőtt élete. Bulizós embert meg keveset ismerek, és az egyik pl babát vár.

Mára buliznék valamelyest és az éjszakába nyúló kocsmázások is jól esnének.

Talán még lesz lehetőségem, még huszonéves vagyok, szingli nő...

Dühös nem vagyok, de szomorú igen, hogy így alakult.

Bár akik jó barátok, őket is ezen a "konzervatív körön" keresztül ismerem!!!

Még nem vagyok teljesen megcsúszva a dologgal, de nagyon akarok már menni szórakozni és szenvedek a hiánya miatt :o

Inkább rossz kedvet érzek ha rám jön és a irigységet ha mások mesélnek :/

További gyors fejlődést és minél hamarabbi bulizást mindenkinek :)!