Érezted már ezt?

Szia!

Igen, éreztem hasonlót, én is írtam ki hasonló kérdést, olyan tartalma volt, hogy nekem nem jön össze semmi. Mostanra valami megváltozott.

Pozitívabb életszemléletre váltottam. Sokáig azt gondoltam, hogy a boldogság érzéséhez nekem bizonyos feltételek kellenek (párkapcsolat, autizmus diagnózis megszűnése stb.), de nem így van. Csak ÉN kellettem hozzá. Voltak dolgok persze, amik segítettek egyre szebben látni a világot. Valahogy úgy volt, hogy hat évig gyötörtem magam, hogy miért vagyok aspergeres, miért vagyok ilyen szerencsétlen stb. Nem tudtam pár napnál hosszabb ideig fenntartani a pozitivitásomat az utóbbi három évben. Sokan magyaráztak nekem, hogy ez így nem lesz jó, nem kellene magamat marcangolnom, de nem hallgattam a pozitív szavakra, csak letagadtam magamban őket. Május végén jött velem szembe a YouTube-on egy számomra addig ismeretlen zenekar neve, és mivel jól hangzott, rákattintottam. Életem egyik legjobb döntése volt, és nem csak a rendkívül jó zene miatt. Azért is, mert általuk ismertem meg néhány olyan embert a nyáron, akik hihetetlenül pozitívak és rendkívül megértőek voltak felém. Eleinte rájuk sem hallgattam, de egyszer csak átgondoltam: igazuk van. Minden tanulható, fejleszthető. Mindenben meg lehet találni a szépet és a jót. Mindenki élhet teljes életet, és egyáltalán nem igaz, hogy autizmussal nem lehet társasági életet folytatni, mert igen, lehet. Folytathattam volna a negatív életszemléletet, de nem látom értelmét, mert nem létezni jöttünk a Földre, hanem élni. És igen, elérhetem a céljaimat, ha hiszek magamban, és teszek értük. Mindennek van esélye jóra fordulni. És igen, minden rossz átfordítható jóra. Mindig meg lehet találni azt, ami éppen örömet okozhat nekünk, és mindig tudunk magunkból valami belső motivációt facsarni. Volt már egy nagyon rossz pillanatban, hogy csak mosolyogtam, és azt gondoltam és éreztem, sikerülni fog, meg tudom csinálni. Volt olyan, hogy tudtam, mitől lehetne jobb kedvem: bekapcsoltam annak az előbb említett zenekarnak az egyik dalát, és hagytam, hogy átjárja a testemet és a lelkemet az énekesük hangja és a zene dallama. Sokkal jobb lett tőle. Persze mindenkinek mások azok a tevékenységek, amik örömet okozhatnak neki.

Szóval: kezdd észrevenni a jó dolgokat az életben, bármilyen aprók is. Sok kicsi sokra megy. ;)

Ez kimondottan jó hozzáállás 😀

Kb ebben próbálom fejleszteni én is magam néhány hónapja de elég bukdácsolós a dolog.Láttam már példát sikerre,szóval biztos nem reménytelen a helyzet csak meg kell találni a megfelelő utat.

Csak kìváncsiságból megkérdezhetem a zenekar nevét? 😀

És persze egy gratulációt mondanék,amiért sikerült ìgy összeszedned magad.Most jól esett olvasni a történeted.

#6

Hozzám szólnak mondataid? :)

Aurevoir.

(Ez itt nem az elköszönés, hanem a zenekar neve.)

2-es és 5-ös voltam.

Igen hozzád.Köszönöm,ezt a bandát eddig nem ismertem 😃

1,4,6 voltam 😀

Ismerős a helyzet:

1, Vannak az életben olyan események, amik mindig visszaköszönnek, így ezeket nem a megszokott-, hanem új megoldási módszerekkel kell megoldani;

2, A múlton nem nagyon lehet már változtatni, de tanulni a hibákból lehet és kell is;

3, Vedd figyelembe a sikereidet, és ezek motiváljanak.

A múltat zárd és élj a jelennek és a jövőnek.