Csak én undorodom ettől a kortól, századtól?

Úgy érzem egy kalap sz*r lesz a 21. század. mert minden elértéktelenítődött, minden könnyűvé, minden érvénytelenné vált. A közhangulat a korszellem is olyan cinikus, unott kiégett. Lehet szellemileg elhasználta magát az emberiség? (Legalábbis itt nyugaton.)

Úgy látom, érzem elhagytuk a nagyon szép katolikus hitünket, hagyományainkat vagy egyéb szokásokat melyek a régi Magyarországra oly jellemzőek voltak. Mintha a normalitástól, vagy legalábbis egy bizonyos koordináta rendszertől kezdenénk egyre jobban eltávolodni.

Már minden a múlté ami szép volt ebben a nyomurult életben: a dzsentrik, költők, írók kávéházi világa, - maga az a kultúra, a szép csendes vidék vagy a rendezett város, vagy csak Holywood csillogása. A szivarozó, öltönyös férfiak kik irodákban dolgoznak kemény elvek mentén. Kik munka tán megisznak pár wiskyt. Az igazán csinos és szép nők, akik még tényleg azok voltak és úgy viselkedtek.

Vagy csak maga a lázadás. Már az sincsen? Hol vannak az USA hippyei, beatnik-ei vagy éppen itt a a vasfüggöny másik oldalán.

Nézek régi képet milyenféle korból és azt látom hogy valahogy volt súlya az életnek, volt benne anyag. Az emberek kérges kezein, a gyűrődő arcokon. A parasztokon ahogy dolgoznak, kaszálnak. A filmek díszletein, az autók kasznijain. A szerelmeken. Az emberek közti kommunikáción.

Megnézek egy-egy régebbi filmet és mintha egy teljesen másik világot néznék. Ma már alig van erő a vallásban, a barátságban, a kapcsolatokban, a szerelemben, az autók kasznijaiban. A filmek többsége pocsék a mai művészek nagy része egy rakat hulladék.

Megnézek egy képet a 70-s évekből és több élet van rajta, mint ma ha kimegyek az utcára. Szerintem nagyon nem tett jót a világgal az internet és a virtuális játékok.

Elveink sincsenek már nagyon. nem tudunk mi ellen küzdeni. (Maximum a bevándorlás ellen.)

Tudom a nosztalgia csalóka, de valahogy mégis azt érzem valahogy szebb volt a kávéházi költők úri világa, a népi írók világ, az 50-80-Amerika, a kádári langyos víz mindennapjai. Most itt van minden, megkaptunk mindent amire vágytunk az elmúlt száz évben utazhatunk, szabad piac van, egyre modernebb minden, gyorsul a világ - de valahogy elértéktelenítődött benne minden.

Tudom régen sem volt habos torta az élet de mégis 18-19 évesen neki mertek vágni az életnek. Most meg én és sokan mások 23 éves létükre egy lakásra valót sem tudnak összeporolni. Sokan a mobiljukat is hitelre veszik.

Nem tudom hova tart ez a világ de egyre jobban elkorcsosul, elfajzik.