Az alkoholtól érzem hogy önmagam vagyok, ha nem iszok csak egy depressziós, rossz hangulatú ember vagyok. Depresszióval is küzdök, mi segithetne:?

29/F vagyok és kb 14 éves korom óta azzal küzdök hogy utálom magam, mindig mindennek a rossz oldalát látom. Amikor legelöször bejártunk a városba a haverokkal megittam kb 2-3 sört és tök jól éreztem magam. Iskolában is voltak problémáim, sokszor volt hogy bepiálva mentem be vagy vittem magammal és ittam az órán...tudom ez nagyon durva, de ez az igazság,másképp nemtudtam elviselni. Most hogy majdnem 30 vagyok ez nem változott. Egyszerüen egy senkinek, egy társaságba nem illő embernek érzem magam. Van pár haverom akiket kb 10 éve ismerek, szinte minden hétvégén találkozunk, de az a probléma hogy velük is csak akkor érzem magam legjobban ha előtte ittam, vagy akkor gyorsan iszok. Józan állapotban, valami feszültség van bennem, amit már ők is észrevettek és akárhogy próbálom nem tudom magamat adni, tehát csendes vagyok, alig tudok bármihez hozzászólni és teljesen kivülállóként érzem magam. Ezért mindig mindent megteszek hogy ezen változtassak...piával, pár sör,bor után teljesen megváltozok...az ellentetje leszek önmagamnak, vagyis bárkivel, bármiről tudok beszélni, de olyan szinten hogy én leszek a társaság középpontja amit élvezek. Ha nem iszok, akkor ez mindenkinek feltünik. Nincs bennem semmi megfelelési kényszer, egyszerüen ez mindig igyvolt hogy akkor tudtam magamat adni amikor ittam. A borzasztó az benne hogy olyan haverokról, barátokról beszélek akiket régóta ismerek de a mai napig nemtudok velük normálisan beszélni pl ha összefutunk a városban. Párkeresésben is rányomja a pecsétjét ez a dolog, szorakozóhelyen vagy bárhol ahol megtudok inni pár sört olyan jól tudok ismerkedni, megbeszélem a csajjal hogy hol találkozzunk, persze előtte bevágok 1-2 italt...de nem feltünően, csak épp annyit hogy okésnak érezzem magam, ott helyben meg minden a legjobbul sül el. Napközben meg hozzá sem mernék senkihez szólni, egyszerüen antiszociális vagyok. A leghosszabb párkapcsolatom / 5év / első taliján is ugy mentem oda hogy ittam, és vittem magammal pár sört, nyár volt...eliszogattam a söreimet, de visszagondolva az első randijaim emléke is kiesik és nagyon gáz amikor visszakérdeznek hogy emlékszel erre meg arra...én meg nemtudom mivan. Mostanáig meg eljutottam oda megkell innom legalább 7-8 sört hogy bármit is kezdjek magammal, annyira hogy az a 8 sör nemüt már be...valamilyen szinten immunis lettem annyira hogy ez ne látszódjon, ez csak annyihoz elég hogy én jol érezzem magam. Annyira berögződött ez a dolog hogy rendes pia raktárom van itthon, heti 3 karton sör elmegy és az még csak alap. Pontosan tudom hogy ez hova vezet, egy szánalmas alkoholista vagyok, de mit tehetnék ha ez az egyetlen dolog ami pluszt ad nekem? Külső segitségre van szükségem, ezt már beláttam mert amig romokban van az életem addig ez csak rosszabbodni fog. A kérdésem végülis az hogy ilyen helyzetben mit tehetnék? Nemtudom elképzelni hogy ne igyak meg pár sört, eljárjak csak ugy ismerkedni, sportolni vagy bármit csinálni ami lefoglalna...Vagyis de, pár sör után. Nincs semmi ami meggyőzne hogy értékes ember lennék és hogy végre találjak valakit magamnak