Miért nem vagyok szimpatikus az embereknek?

Én sem, azért nincsenek barátaim :D

Csatlakozom az unszimpatikusak táborához. :D

Keresd azt a futószalagot amelyikről te lejöttél, ha megnézed olyan társaságokba keveredsz akik tök egyformák, te olyan vagy ?

Szoktam "szórakozni" én is az éjszakai járatokon, tele alkesz fiatalokkal. Fiatalon sem szerettem ezt a világot és most sem szeretem a gyügye, gügye dumájukat, légkörüket, aurájukat.

Üdv a klubban!

Én is ezt érzem magamról, hogy nagyon nem vagyok szimpatikus, de nekem van egy elképzelésem, miért. Igazából elég bizonytalan vagyok magammal kapcsolatban, nem vagyok túl kiegyensúlyozott, mindig mindenfélén gondolkodok és csapongok(mármint így fejben), és szerintem ez kisugárzik, vagyis lehet kívülről érezni. Ettől még nem gondolom, hogy nagyon rossz ember lennék, alapvetően kíváncsi vagyok a többiekre, a jót próbálom bennük meglátni, szeretek felvidítani másokat. De szerintem engem csak úgy lehet megkedvelni, ha hosszabb ideje ismer valaki, mert az elején csak ez a bizonytalanság jön le, és az, hogy "fura" vagyok. Lehet, hogy neked is valami ilyesmi van a háttérben, vagy az is lehet, hogy teljesen más, ez csak egy ok a sok közül. Lehet, hogy általában olyan társaságba keveredsz, akik bizalmatlanok, vagy nem akarnak új barátot befogadni maguk közé, stb.

Sokkal könnyebb úgy barátkozni ha van önbizalmad