Miért akar mindenki diplomát, felsőfokú végzettséget?

Kérdező, nincs olyan, hogy nincs meg az agyad hozzá meg a képességed! Lusta vagy/voltál tanulni, ennyi az egész!

Minden kitartás és elhivatottság mindemellett szerencse kérdése!

Mindenkinek máshoz van agya, tehetsége, lehetősége, ha valaki megtalálja a saját útját, az jó, akkor eredményt ér el, akár diplomás, akár nem. Akkor van gond, ha valaki nem tudja, mit akar, miben lehet jó, aztán belekezd valamibe, mert mások is, vagy mert hagyja magát terelni, még rosszabb, ha nem csinál semmit, és tengődik mások nyakán.

Én tudtam, mit akarok, akkor a diplomát láttam erre az egyetlen útnak, ma már más lehetőségeket is látok, de amikor továbbtanulásról volt szó, akkor úgy láttam jónak. Hoztam egy döntést, elindultam azon az úton és végigjártam. Manapság meg már munka mellett is fejlesztem magam. Az érdeklődésem egyébként nem kizárólag a szakmámban merül ki, sőt, de szakmailag az érdekel leginkább, és még tovább is akarok fejlődni benne.

Én például azért örülök, hogy elvégeztem két szakot is az egyetemen, mert értelmiségi közegbe kerültem. És teljesen szemléletet váltottam. Megtanultam kritikusan gondolkodni, kritikusan kezelni mindent. Így ma már nem nagyon tud megtéveszteni, megvezetni senki sem. Ezen kívül intelligens barátokat szereztem, akikkel nem csak általános témákról tudok beszélgetni, mint párkapcsolat, bulizás, ismerősök kibeszélése és foci, hanem ennél magasabb röptű diskurzusokban is részem lehet. Valamint büszkeséggel tölt el az is, hogy magasabb képzettségem van mint az emberek 60%-nak és ezért nagyon keményen dolgoztam. Nem kevés szorgalom kitartás kellett hozzá, és jó érzés látni, hogy a sok évi munkának lett eredménye. Illetve büszke vagyok arra is, hogy el tudtam indulni a pályán ahol most kutathatok és van egy olyan terület amit rajtam kívül összesen még 4 ember ismer igazán az egész világon. :)

Egyébként dolgoztam én is külföldön nettó 600ezer forintnak megfelelő eurórért... Most fele ennyit keresek, de kétszer olyan boldog vagyok, mert azt csinálhatom amit szeretek, ami érdekel és nem utolsó sorban nem suttyó trógerek között vagyok rabszolga.

Magyarországon az orvos is szarul keres, a szakmunkás is, kint meg egyenlő ember mindkettő.

És szerinted ez jól van így? Kapjon ugyanannyit az is aki fele annyi erőfeszítést tett bele az iskolába? Ez igazságtalan. Aki többet tanul, az kapjon többet. Aki kevesebbet az kevesebbet. Máskülönben nincs fejlődés... ugyanis ennyi erővel akkor mindenki megtehetné hogy nem tanul semmit úgyis ugyanannyit keres.

"azt akarom ezzel az egésszel kiemelni, hogy könnyű, egyszerű munkával is lehet magas bérezésben dolgozni, nem kell agyba-főbe tanulni ha van önálló elképzelése valakinek, aki meg fogalmatlan az részben emiatt is belevág a nagybetűs tanulásba" - Na várjál, csak azért, mert valamihez tanulni kell, még nem jelenti azt, hogy nem könnyű annak, aki azt akarja csinálni, de azért kell mondjuk tanulni, mert senki nem születik azzal a tudással, hiába van hozzá érzéked, azért a hogyant mégiscsak el kell sajátítani, azt meg valamilyen fajta tanulással lehet.

Én többek között Excel makrókat programozok, mármint belenyúlok a kódba, és nem csak makrórögzítéssel, magamtól kezdtem el tanulni, spóroltam már órákat így másoknak, akiknek ilyeneket csináltam. Nekem ez könnyű, mert átlátom és érdekes, élvezem, persze, tanulni kell hozzá, de nem érzem nehéznek. Egy volt főnököm meg (nem informatikus, teljesen más a szakterülete), mikor meglátta az egyik ilyen kódomat, akkor csak annyit mondott, hogy ő ehhez nem akar érteni. Szívesen járnék végig mondjuk egy tanfolyamot, mert egyébként jó lenne egy rendszerezett tudást elsajátítani ebből, mivel amit tudok, azt csak magamra szedtem a feladatok alapján, amiket meg kellett csinálnom így, biztos, hogy vannak hiányosságaim emiatt.

“Az embereknek ennyire nem mindegy hogy, azt a 2500-3000€-t milyen munkáért kapják?”

Elég szomorú, ha valakinek mindegy.

És nem, sokaknak nem mindegy. Nekem sem az, mert a céljaim és álmaim nem csak addig terjednek ki, hogy keressek egy kis pénzt, szórakozzak, évente 1x elmenjek nyaralni, és kész. És őszintén, nehezemre is esik megérteni, hogy valakinek ennyi az élet.

Én orvosira járok, és nyilván tisztában vagyok vele, hogy Magyarországon az orvosok sem keresnek túl jól hálapénz nélkül, de hát basszus, ezt akarom csinálni, és igenis megéri a szenvedést annak ellenére, hogy az emberek többségéhez hasonlóan kb. minden mást szívesebben csinálok, mint azt, hogy leülök és magamba erőltetek egy csomó információt. Igen, orvosira járok, és nem szeretek tanulni, pedig érdekel is és szeretem is, amiket tanulunk, de más az, hogy az ember elolvas valamit érdeklődésből, és megjegyzi a legfontosabb részleteket, és megint más szóról-szóra bevágni valamit.

De ötszörös fizetésért sem mennék ki külföldre valami aljamelót végezni, mert soha nem tudnám elfogani, hogy ennyire vittem az életben.

Más az, ha valakinek csak erre van lehetősége valamilyen okból kifolyólag. De önszántadból eldobni magadtól a tanulást, és beérni valamivel, amit nem szenvedélyből teszel, hanem azért, hogy ki tudd fizetni a számláidat, és ne halj éhen? Tényleg szomorú.