Mit gondoltok a kollégiumokról?

Nem segitené vagy csak nagyon keveset. Lattam eleg peldat, aki elso nap eletkeptelen, az tobbnyire egy ev mulva is az lesz.

Én 18 évesen jöttem kollégiumba egyetem miatt. Nekem kifejezetten jót tett, az elején tényleg elég életképtelem voltam, de aztán pár hónap alatt megtanultam olyan dolgokat, amik szerintem később egy saját lakásban is hasznosak lesznek. Pl. hogy hol, mit vásároljak, mit főzzek, hogy egy egész hétre legyen kajám. Vagy hogy hogyan osszam be a pénzem egész hónapra, vagy akár hogy hogyan intézzem az ügyeimet (bank, orvos, okmányiroda) saját magam. Én egy 11 éves gyereket még nem küldenék kollégiumba, szerintem neki még fontos, hogy a szüleivel legyen. 14-15 évesen a gyerekre bíznám, hogy szeretne-e koliba menni, vagy nem. Ha nem szeretne, akkor is igyekeznék önállóságra nevelni úgy, hogy otthon lakik. Egyetemen szerintem mindenkinek jót tenne, ha elköltözne otthonról, viszont csak bizonyos feltételekkel, amik tényleg önállóságra nevelik. Mondjuk hogy x összeget kap egy hónapban, amit saját magának kell beosztani és nem csak telefonál anyunak, hogy "kéne még pénz", mikor elfogy neki. Persze rajta múlik, hogy ebből az összegből fedezi a kiadásait vagy dolgozik, ösztöndíjakra pályázik mellé. Az ügyeit saját magának kellene intéznie. Én a saját gyerekemtől egy bizonyos tanulmányi átlagot is elvárnék, na nem betarthatatlan dolgokra gondolok, hanem csak annyira, hogy legfeljebb egy év csúszással végezze el az adott szakot, ne a tanulás rovására menjen a nagy felnőtt élet, ami valljuk be, a legtöbbeknek folyamatos ivást és bulizást jelent.