Talán van remény?

16 éves vagyok... Eleg népszerű, vezetőtípusú,humoros, mászkálós srác, akit sok helyre hívnak.. Sokaknak nem fog tetszeni amit írok,semmi egoizmus nincs a sorokban, de nyugodtan lehet kritizálni is.. azért pár tippet is elfogadok. Szval, mint említettem 16 vagyok, most kezdtem a gimit. Budapest mellett élek, kb 10 perc mire bent vagyok a 22.kerben. a mellettem lévő városba járok gimibe, Érdre, de nem szeretem. Erős suli, és ezáltal olyan emberek járnak oda akiknek az életük a tanulás... (Vagy a játék) tisztelet a kivételnek. Szval emiatt is átszeretnék iratkozni egy pesti suliba. Na de nem ez a lényeg... Szüleim nem akarják ezt az egészet, csak apukám az aki vmennyire segít..megjegyzem október eleje óta győzködöm őket. nemsokára be is megyünk apukámmal és beszélünk az igazgatóval reményeim szerint. Szval van ez, hogy utálom a sulit, egy lánnyal is összevesztem még tavaly, szilveszter ota nem is beszélünk, és nagyon szerettük egymást..és ez a kettő, teljesen tönkre tette pár hónapra a mindennapjaimat. Msot kezdenék el újra élni, de nem engednek. Én megértem, hogy nem engednek el minden este, de szerintem ez már túlzás. A szüleimnek ennyi idősen fele ennyire sem korlátozták az életüket.. és még pluszban pestiek is voltak szval sokkal könnyebben tudtak szórakozni mégis mindketten értelmes,jól kereső, egészséges emberek. Szilveszterezni elengedtek...nagy nehezen. De ha meghallják hogy este 10kor szeretnék valahova menni akkor egyből nem. Mondjuk ez inkább anyukám.. a bulit pénteken már meg se mertem kérdezni.. teljesen felesleges. Csak nem tudom mit gondol. Itt vagyok ebhen a suliban, minden napom egy kínszenvedés, nem egyszer bömböltem már ezért, mint egy csaj, de ha valahova hivnának már 8 után akkor ki van zárva.. a délutáni programokkal nincs bajuk, mondjuk ott se feszítem sokáig a húrt.. Szval nem értem, hogy nem engedik hogy normális közösségbe menjek át, legalábbis nem akarják, hogy átmenjek, (sulivaltas) nem pártolják, hogy akikkel megismerkedtem az utóbbi fél évben azokkal szórakozzak. Mondom ez főleg anyukámra érvényes.. Sajnálom tényleg az egészet, de ezt ki kellett írnom magamból, mert igazából nem is mérges vagyok, hanem inkább szomorú..:( Tanácsok, mivel próbálkozhatok? Vagy esetleg velem van nagyban a baj?